Nőként mindig nehezebb

Póda Erzsébet  2010.11.18. 5:29

Beszélgetés Habán Danával a dunaszerdahelyi Művelődési Akadémia igazgatónőjével.

Habán Dana(49) két felnőtt gyermek édesanyja. A Pozsonyi Műszaki Egyetem gépészeti karán végzett, de csak rövid ideig működött a szakmájában. Először egy üzemben dolgozott, majd az anyaszabadság után egy teljesen más szférába került. Menedzserként tevékenykedett tovább, orvosi előadásokat, különböző témájú konferenciákat szervezett. Majd miután Pozsonyból Dunaszerdahelyre költözött családjával, az akkori járási hivatal szervezési osztályára került. Pár év után pedig a Művelődési Akadémia igazgatónője lett.

– Ön köztudottan kitűnő menedzseri képességekkel rendelkezik. Ez segítette abban, hogy a Művelődési Akadémia igazgatója legyen?

– Mindig szerettem magamat kipróbálni a különböző területeken, így időnként jelentkeztem különféle pályázatokra, állásinterjúkra. Kíváncsi voltam, hogy is néznek ki az ilyen meghallgatások, és arra is, milyen a helyzetem a „piacon”, megállom-e a helyem a fiatalabbak között. Így volt ezzel az állással is: az egyik barátnőm hívta fel a figyelmemet a lehetőségre, én épedig gondoltam, kipróbálom magam, s megpályáztam az igazgatói széket. Épp karácsony táján történt a meghallgatás, melyről egyenesen az üzletbe mentem karácsonyi ajándékokat vásárolni, de már út közben jött a telefon, hogy megfeleltem. A járási hivatalban természetesen tájékoztattam a főnökömet a helyzetről, de mivel szerettem a munkámat, azt sem akartam feladni. Így a kettőt együtt csináltam: fél négyig a hivatalban dolgoztam, majd este az akadémián dolgoztam tovább. Már rövid időn belül úgy éreztem, ez az én elemem, itt tervezhetek, szárnyalhatok, dönthetek arról, milyen szemináriumokat szervezzünk, milyen programokat hirdessünk meg. Az akadémia akkoriban szorosan együttműködött a munkaügyi hivatallal, különböző átképzéseket valósítottunk meg a munkanélküliek részére. Azzal kezdtem, hogy átalakítottam a környezetet, hogy kellemes legyen. Átszerveztem a dolgokat, hogy az emberek, akik idejönnek, jól érezzék magukat. Bár mindkét munka nagyon tetszett, hiszen itt is, ott is emberekkel dolgoztam, ezt nagyon érdekesnek tartom, nyolc hónap után döntenem kellett. Akkor azt gondoltam, az akadémián jobban tudom kamatoztatni a tudásomat, ezért itt maradtam. Számomra az volt a legszebb időszak, miikor egyszerre csináltam mind a kettőt.

– Hogy lehetett mindezt egyeztetni és bírni, hiszen négy műszakot kellett szinkronba hozni: a két munkahelyet, a családot és természetesen önmagát is?

– Ha az ember szereti azt, amivel foglalkozik, akkor abból rengeteg energiát tud meríteni. Nemhogy minden belefért, de még rendszeresen jártam tornázni is. Amikor benne vagyunk egy ilyen „kerékforgásban”, a lényeg, hogy tenni kell a dolgunkat, és a minden megoldódik, szinte magától. Természetesen nem megy mindez segítség nélkül: a volt férjem is támogatott, de leginkább az anyukám, aki nélkül biztosan nem tudtam volna ezt véghez vinni.

– A közéleti szereplést tervezi, hiszen képviselői posztért indul a helyhatósági választásokon. Miért tartja fontosnak, hogy részt vegyen a közéletben?

– Számomra nagyon fontosak az emberek, és fontos a közösség, a közösségi szellem. Szeretek beszélgetni, és azt mondják rólam, hogy rendelkezem egy olyan képességgel, hogy bármilyen társaságot össze tudok kovácsolni. Talán azért, mert az életemben előkelő helyen szerepel a kollektíva, ahol jól érzem magam, jól érezzük magunkat. Ha nyitottan közelítünk az emberekhez, visszakapjuk az odafigyelést, a szeretetet, az energiát, a munkában a segítséget. Soha nem játszottam a mindent értő, mindent tudó főnököt. Amikor bizonytalan voltam, nem szégyelltem tanácsot kérni, kérdezgetni, utána járni a dolgoknak. Többféle véleményt is meghallgatok, a munkatársaim ötleteit is szívesen veszem. Igazán jól, eredményesen csak úgy lehet dolgozni, ha mindenkinek meghallgatjuk a véleményét, és a munkatársak is szárnyat kaphatnak. Tehát, ha kisebb kollektívákat össze lehet tartani, akkor ez miért nem működne nagyban is? Szerintem nagy eredmények érhetők el közös gondolkodással, közös munkával és összetartással.

– Hosszú évek óta dolgozik vezető pozícióban. Mik a tapasztalatai: nőként valóban nehezebb helyt állni?

– Nőként mindig nehezebb helyt állni. Ebben a társadalomban nőként biztos, hogy nehezebb helyt állni. A férfi még mindig jobban van értékelve, a munka és a közélet terén is. A férfiakkal szemben sajnos még rengeteg téren hátrányban vagyunk. Viszont, mi, nők rendelkezünk olyan pozitívumokkal, melyekkel élnünk kell, kellene. Előnyünk például, hogy van hatodik érzékünk, hogy nyitottak és őszintébbek vagyunk. Én hiszek a jóságban, az őszinteségben és a mosoly varázsában. Sokszor felidézem magamban a mondást, hogy a mosoly egy görbe vonal, mely egyenesbe hozhat mindent. Tapasztalataim szerint ez működik is. Sokszor előfordult már velem is, hogy egy mosoly segített ki a komoly helyzetből. A mosoly az élet minden terén varázsként működik: ha hibázunk, ha el kell intéznünk valamit, ha megbeszélésen vagyunk. Az esetek 70-80 százalékában eredményesek leszünk a segítségével. Persze ez nem megy mindig könnyen. Mindenkinek, nekem is vannak rossz napjaim, amikor nem rendelkezem elegendő belső energiával, amellyel esetleg másokra hatni tudok. Ilyenkor becsukom az irodaajtót, nem mozdulok ki, hanem a papírügyeket intézem.

– Miért tartja fontosnak, hogy a nők politizáljanak, hogy részt vegyenek a közéletben?

– Az emberiség több, mint felét nők alkotják. Miért ne vennénk ki a részünket megfelelő arányban a közéletben? Hiszen mi is dolgozunk, gyerekeket nevelünk, értékes tagjai vagyunk a társadalomnak. A világ két részből áll: nőkből és férfiakból, az érem mindkét oldalát figyelembe kell venni. Van egy példám is: egy nőkonferencián egy politikus arról beszélt, hogy a falujában, ahol képviselő volt régebben, felépítettek a község közepén egy szép játszóteret padokkal. Valamennyi padot az utca felé fordították. Az egyik képviselőnő aztán jelezte, hogy a játszóteret rosszul tervezték meg, mert a padok kifelé fordulnak, míg a nők nem az utcára kíváncsiak, hanem szeretnének a gyerekeikre figyelni. A férfiakról azt mondják, kemények, racionálisak. Elismerem őket, a képességeiket és tudásukat, de fontos, hogy az életünk minden terén ott legyen a női szem is, képviselve legyen a másik oldal is. Úgy gondolom, nem mindig és mindent lehet és kell erőből, erővel és racionálisan megoldani. Ugyanannyira fontos a nők rálátása, a nők mosolya, a nők finomsága, a nők szeretete, a női látószög is, mégpedig azért, hogy teljes legyen a világ.

– Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés