Holnapjaink


Puha Andrea  2013.12.13. 2:01

Holnap. Az én napom. A nap, mikor változtatok. Amikor minden más lesz.

A cigit leteszem, a tornát elkezdem, a kedvesemmel megértőbb leszek, az álmaimat megvalósítom, átrendezem az életem. Majd holnap. Holnaptól elkezdem. És a holnapból ma lesz, és újból teszünk egy ígéretet, hogy holnap elkezdünk mindent.

Az emberek általában mindig megfogadnak valamit másnapra. De sosem tartják be. Mert holnap mindig lesz. Nem hiszek a holnap erejében. A belső naptáramban hiszek. Azok a bizonyos holnapok váratlanul jönnek. Vannak, mikor megragadnak az idő síkjában, és sosem érnek el hozzánk. Máskor pedig hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a holnapból most lett, és csináljuk, amit akartunk. Mert felkészültünk rá. Mert eljött az ideje.

Az emberek folyton csak rohannak. Befolyásolják őket a külső tényezők, mások véleménye, az érzés, hogy ezt most nem tehetem, mert tartozom valakinek azzal, hogy rá szánom az időmet és nem magamra. Ezért halogatják a vágyaikat. Vannak, akik sietnek, mindent azonnal akarnak, mert meg kell előzniük másokat. Elfelejtik, hogy megkérdezzék önmaguktól, hogy mit szeretnének?

Különbözőek vagyunk. Szükségünk van időre és érési folyamatra. Mindennek eljön az ideje, és mindenkinek eljön a maga holnapja. Abból még semmi jó nem származott, ha nem éltük meg azt az időszakot, amiben éppen vagyunk. Rendezni kell magunkban a dolgokat, hogy tovább tudjunk lépni. Néha áldozatokkal jár, hogy a céljainkat elérjük, és erre fel kell készülni. Fokozatosan kell haladnunk, hogy amikor a holnapból most lesz, készen álljunk.

Csendesedjünk e! Kérdezzük meg magunktól, hogy mi az, amit szeretnénk! Lapozzuk fel a belső naptárunkat, és mérjük fel, hogy hogyan állunk időben és az érzéseinkkel. Hogy hol lehet körülbelül a saját holnapunk. Ne érdekeljen a pontos dátum, nem az a fontos, hanem az, hogy apró lépésenként, de haladjunk! Ezt úgy fogjuk érzékelni, hogy máshogy reagálunk majd dolgokra. Elfogadóbbak leszünk, az áldozatokat bevállaljuk, és elengedjük a veszteségeket. Beismerjük, hogy ennek így kell lennie. Felülemelkedünk dolgokon, pedig hittük, hogy sikerülhet. Egészen addig, míg egy nap felkelünk, és rádöbbenünk, hogy eljött a mi napunk.

A holnap mindig eljön. Türelmesen közelít felénk. Néha meglepetéseket okoz, és nem a várt eredményt hozza. Ennek is oka van, és ez többnyire a saját felelősségünk. A holnapokat mindig mi alakítjuk olyanná, amilyen formában eljönnek.

Hogy is állunk a holnapjainkkal?



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Régi célok, új hozzáállások

Palkó Emese

Közeledik az újév. Egyre erőteljesebben zakatolnak a gondolatok: vajon mit csináltunk volna másképpen az elmúlt esztendőben...

2013.12.31.   


Az álmokért küzdeni kell

Tompa Orsolya

Vannak napok, amikor azon gondolkozunk, „Mi lett volna ha…?”

2013.12.30.   


Most aztán elég!

Mészáros Krisztina

Mikor jön el az a pillanat, amikor már elviselhetetlen számunkra az addigi életünk?

2013.12.27.    7


Újrakezdés

Kozma Eszter

Egy ismerősöm mondta, hogy a fejlődés talán s legegyszerűbben a változással azonosítható.

2013.12.17.    1


Harag

Nagy Erika

Nemrég hallottam az alábbi kis történetet, és szerintem sokan magukra ismernek benne.

2013.12.10.   


Holnap, másnap

Nagy Csivre Katalin

Tiltakoztam! Farkasszemet néztem a halállal, időt kértem, és alkudtam.

2013.12.6.   

A rovat további cikkei

Talán nem késő!

Kovács Márta

Néha nem látunk, nem hallunk és nem gondolkodunk...

2013.12.3.   


Ha az élet citrommal kínál

Halász Kata

Készíts belőle limonádét vagy kérj hozzá martinit, tequilát – agyonkoptatott mondás, ami arra utal, hogy jó adag valóságalapja van.

2013.11.15.   


A holnap ereje

Kiss Adrienn Éva

Holnap minden más lesz. Holnap minden jobb lesz. Holnap minden könnyebb lesz. Miért is?

2013.11.12.    39


Kis és nagy újrakezdéseink

Faar Ida

Újrakezdés. Mindannyian megtapasztaltuk már minden kínját-keservét, és a változások utáni felszabadító megkönnyebbülést.

2013.11.7.    13