Nem számít, ki kit szeret


Mészáros Krisztina  2009.8.19. 8:01

Gyakran hallani a kifejezést: másság. Ilyenkor ítélkezést érzek ki az emberek hangjából.

Hiszen az, hogy valaki nem olvad bele a társadalom által diktált életformába, az „csupán” ezt a szót „érdemli” tőlünk. Lehetne vitatkozni, hogy mi a lényegesebb: a homoszexualitás, vagy éppen a rendhagyó emberi értékek? Annyi bizonyos, hogy a család, a barátok, a környezet nehezen fogadja el. A legjobb esetben is csak „átnéznek” a meleg vagy leszbikus ismerősön, de nem látják be: a másság nem bűn, és senki sem önakaratából választja.

Csupán egy homoszexuális ismerősöm van. Az életünk az egyetem óta nem keresztezte egymást, de hamar eljutott a fülembe, hogy felismerte: egy nővel sem lehet boldog, mert meleg. Tudtam róla, de sosem beszéltem meg vele. Talán mindannyian, akik ismertük, így voltunk a témával: egyszerűen nem feszegettük. Ő pedig hallgatott. Nem értettem miért, de mára magam is felismertem a tényt, nehéz vállalni, hogy az ember nem tarozik a tömeghez, hogy csodabogárnak tartják, és állandó ítélkező szempillantások közepette kell végigsétálnia az utcán. Bármit is tesz – lehet akár a legodaadóbb ember –, ugyanazzal az ítélkezéssel kell szembenéznie, mintha gyilkos, esetleg emberevő lenne.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, mi jobbak vagyunk másoknál. Pedig hiába élünk heteroszexuális viszonyban, házasságban, megeshet, hogy az messze nem „normális”. Mert kinek mi a normális? A nőnek, hogy a férje a családja helyett a kocsmát választja, vagy a felesége helyett a szeretőjét szereti és halmozza el ajándékokkal? Esetleg a férfinak az elhízott, depressziós felesége látványa, aki naphosszat a szomszédban terjeszti a legújabb rémhíreket? Sokaknak ez tűnik az egészséges kapcsolatnak, mert ők legalább nem azonos neműekkel bújnak este az ágyba.

Hányan vannak magányosan a világban, hányan élik család és igaz szeretet nélkül a mindennapjaikat, csak, mert nem merik vállalni a bennük rejlő másságot. Mi, a környezetük, pedig ne gondoljunk arra, hogy ez bennünket nem érint, mert ez legalább annyira a mi hibánk is, mint a politikáé.

Az a férfi, aki férfit szeret, fizeti az adóját, dolgozik, bevásárol, influenzás, mint bárki más, és mégis megbámulják, ha kézen fogja a barátját. Miért lenne ez kevesebbet adó viszony, mint a többségé? Miért nem ismerjük meg, milyen az egyneműek kapcsolata, hogy ne a médiában látható, pórázon kiskutyát vezető nyafka fiúkat lássuk csak. Egyébként, a közhiedelemmel ellentétben, nem minden meleg férfi agyatlan, sztreccs-nadrágban járó katasztrófa. Bár azt is tudom, sokan csak a tévében látnak homoszexuálisokat, és ott viszont csak ilyen figurák pózolnak.

Nagyon sok minden van, amiről az egyszerű embernek fogalma sincs. Én például nem tudom, milyen érzés elszállni a drogoktól, milyen tűvel szurkálni magamat, vagy az utcán élni. De nem is szeretném tudni. Mégis, a fent említettekkel hamarabb foglalkozunk, és több lehetőséget kapnak, mint azok, akik vállalják a másságukat. Mitől jobbak, vagy értékesebbek tehát a drogosok, vagy a hajléktalanok a homoszexuálisoknál? Vajon attól jobb az egyik nő a másiknál, hogy nővel, vagy férfival él együtt – vagy inkább attól, hogy emberi értékeiben gazdagabb?

Úgy hiszem, ítélkezni a legegyszerűbb. Mit tehetünk mégis? Milyen lehetősége van annak az apának, akinek a fia most árulta el, hogy a férfiakhoz vonzódik? A legtöbben pánikba esnek, mert mit szólnak majd a szomszédok és a család. A többség viszont nem hajlandó tudomásul venni, hogy épp az ő gyereke homoszexuális. Ilyenkor következnek a családi drámák, a kitagadás, és az évekig tartó némaság a fiú és apa közt. Ezzel sokkal többet veszít egy szülő, mint nyer. Égető szükség lenne olyan tanácsadó központokra, ahol olyan családokkal, szülőkkel foglalkoznak, akik számára nehéz elfogadni gyermekük másságát.

Hiszem, hogy nem számít, ki kit szeret, hogy a nő egy férfit, vagy egy másik nőt, ha azok érett, megfontolt, felnőttes kapcsolatot tudnak teremteni.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Köztudott titok

Radvánszky Lola

„Az osztálybulin ott lesz Richárd is. Nagy önbizalommal és tapasztalattal rendelkező szakember, akit betegesen hajt a karriervágy...

2009.8.31.   


Meleg kérdés

Orbán Viktória

Emlékszem, amikor először belépett a gimnáziumi osztályunk ajtaján.

2009.8.31.  2   


„A szerelem a világ legnemesebb érzése”

Fodor Tekla

Ítélkezünk, szidalmazunk, mert úgy érezzük, megtehetjük. A társadalom folyton-folyvást háborog...

2009.8.28.  2   


Az éjszaka leple alatt

Varga Gréta

Van egy barátom. Ő más, mint a többi ember. Más határok mentén húzódnak számára az értékek, más normák vezérlik.

2009.8.27.   


Mezei virág

Madarász Ildikó

Ma egy virágcsokrot kaptam. Ajándékba. Hogy tudjam, hogy figyelnek rám, fontos vagyok, hogy én is figyeljek már rá...

2009.8.24.   


Hogy is van ez Amerikában?

Molnár Miriam

Nemrég a Manhattani Greenwhich Village-ben megvertek egy férfit, aki egy meleg bárból indult haza.

2009.8.22.   

A rovat további cikkei

Másképpen szeretni

Nagy Erika

A homoszexualitás nem bűn, nem is betegség, s mára a társadalmi megítélése is pozitív irányba változott.

2009.8.18.  5   


Mindenki más

Kabók Zita

Minden országban és kultúrában vannak melegek.

2009.8.14.   


Egy átlagpolgár véleménye

Angyal Sándor

Melegek, homoszexuálisok, vagy ahogy pejoratív értelemben használják: buzik.

2009.8.12.  5   


Homofóbok vagyunk?

Halász Kata

A szakemberek szerint a homoszexuálisok aránya 2-10% közé tehető, ami meglepően kicsi arány ahhoz képest, hogy mekkora vihart kavar a téma.

2009.8.9.  2