Anyaság - a másik oldal

Palkó Emese  2015.2.25. 3:57

Van úgy, hogy gyerek nélkül is lehet boldog egy nő, érezheti magát teljesnek.

Gyermekvállalás? IGEN! Ezt gondolja sok nő, amikor elérkezettnek látja az időt. Boldog párkapcsolat, remek állás, biztonságos otthon és a biológiai óra is a megfelelő időben küldi a jeleket. Sőt, a szeretett férfi is ugyanilyen lelkesedéssel veti bele magát a családtervezésbe. Van úgy, hogy a csillagok együtt állnak és minden tökéletes.

De mi van akkor, ha azok a csillagok valóban együtt állnak, és minden tökéletes, csak ott motoszkál a nő fejében a válasz a kérdésre: nem akarok gyereket. Nem, nem a párkapcsolat milyensége vagy a karrier miatt! Egészen egyszerűen még nem készült fel egy gyerekre, vagy talán soha nem is lesz készen rá. Nem is azért, mert éppenséggel a tipikus karrierista nőt testesíti meg, vagy, mert nem szereti a gyerekeket. Még csak nem is fél a felelősségtől. Egyszerűen van úgy, hogy gyerek nélkül is lehet boldog egy nő, érezheti magát teljesnek.


Normális esetben nem kellene, hogy ezzel baj legyen, de ilyenkor rendszerint beindul a társadalmi nyomás. A már gyermekes barátnők, az édesanya, az anyós-jelölt, ne adj’ isten az élettárs részéről – és még sorolhatnám. Olyan felkiáltásokkal, „jó tanácsokkal” teli beszélgetések veszik kezdetét, mint: „Ne csináld már! Gyerek nélkül nem élet az élet!” Vagy: „Meglátod, egy-két év múlva már máshogyan látod ezt a kérdést!” Dömpingszerűen jön a lerohanás, és a gyerekvállalás melletti érvek végeláthatatlan felsorakoztatása minden lehetséges oldalról...

2015-öt írunk, és a társadalom igyekszik elfogadni, hogy vannak nők, akiknek soha nem lesz gyermekáldásban részük és valószínűleg működő párkapcsolatuk sem. (Hiába, az előítéletek sok esetben előbuknak.) De az az érzésem, hogy azokkal a nőkkel sem tudunk toleránsan bánni, akiket nem tudunk sehová besorolni. Mert, ugye, jelen állás szerint kétféle nő létezik. Aki akar gyereket és szeretne anya lenni, és a „karrierista perszóna”. Ez így elég egyszerű képlet volna, ha nem lenne ez a bizonyos harmadik típus is. Az a típus, aki se nem karrierista, se nem családanya.

Ha gyerekmentesen szeretnénk boldogan élni az életet, nehéz folyamatosan úgy létezni, hogy állandóan „meg akarnak téríteni”. Mindig, mindenhol, mindenki. Úgy fest, ebben a kérdésben is hajlamosak vagyunk mindent feketén vagy fehéren látni. Hiányzik a megértés és annak elfogadása, hogy valaki másképpen szeretné az életét teljessé tenni. Jó lenne, ha megpróbálnánk kevésbé erőszakosan viselkedni és elfogadni, hogy van, akinek nem a hagyományos babázós családmodell az álma. Annak ugyanis még sosem lett jó vége, ha valaki csak azért vállalt gyereket, mert a környezete ezt várta el tőle.

Így sajnos nem lesz boldog a mama sem és a baba sem.

Hozzászólások

@

Küldés