A függöny


Puha Andrea  2009.3.3. 8:37

Néha utálom a szombatot. Már csak azért is, mert ez a takarítás napja.

Az utolsó valahogy lassabban ment, mint máskor. Mindig találtam ürügyet, hogy ki kelljen mennem a konyhából. Hol a pincében, hol a másik szobában, hol pedig a fürdőben kötöttem ki. Aztán az emeletre vettem az irányt.
A lépcsőn felfele kaptatva sógornőm gyötrődő arcával találtam szembe magam.
– Mi a baj?
– Semmi – rázta a fejét, majd sóhajtva a szoba felé biccentett.
Tétova léptekkel az ajtóhoz mentem. Azonnal szemembe tűnt a szoba szokásos, élénk, vidám narancssárga színe. Nem értettem, mit kéne észrevennem. Majd az ablakra esett a pillantásom. Az eddigi narancssárgás-pirosas függöny helyett fekete anyag omlott alá az ablak két szélén.
– Csak őszintén...!
– Sz...! – vágtam rá hirtelen vigyorogva.
– Látod? Pedig össze se beszéltünk! – kontrázott rá anyu a hátam mögül.
Ekkor volt fél egy. Rekordsebesség alatt szedtük le a függönyt, és pakoltuk össze. Háromnegyed egy előtt öt perccel, lógó orral forgattunk fel mindent, mert sehol sem találtuk a kocsikulcsot. Kiderült, hogy a tesóm elvitte. Na akkor felforgattunk megint mindent a pótkulcsért.
– Már úgysem érjük el, egykor bezár – adta fel sógornőm a harcot.
Aztán hirtelen felrohant az emeletre, majd le, és függönyöstül-kulcsostul kiviharzott az ajtón. Én meg elképedve utána. Bevágódtam mellé az autóba, majd a kapu felé hajtva szemembe tűnt valami narancssárga az utca szélén.
– Te, az nem a régi függöny..?
– De. Behozod? Kifújta a kezemből a szél.
Ekkor kezdtem kacagni igazán. Kicsivel elmúlt már ekkor háromnegyed. Sógornőm, aki egyébként óvatos vezető, megdöntve nyolcvanas rekordját, százzal repesztett a városba. Közben becsatoltam a biztonsági övét, majd megjegyeztem, hogy egy nyamvadt függönyért azért nem kéne autóstul fára mászni.
A karcsai úton végig azon sápítozott, hogy még a vasút előtt találjuk ki, merre van közelebb az üzlet. És drukkoljunk, hogy ne kapjunk piros lámpát. És úristen, hogy fog ő leparkolni?! És úristen, milyen jól vezet idegesen...
Mondanom se kell, hogy fetrengtem a nevetéstől...
Időnként átkozta a lassan poroszkáló kocsikat, majd egy jól irányzott kanyarral leparkolt. Még nyitva voltak. Berohant, kezében a vadiúj függönnyel. Majd ki a régi függönyért, hogy tudjon színben választani, közben kint hagyott valamilyen papírt, így ismét kirohant a papírért, majd be, és ismét k, immár boldog világos-narancssárga függönytulajdonosként.
– Na, kicserélték?
– Ki. Azt mondtam, anyósnak nem tetszett.
– És?
– Azt kérdezte, hogy tied a szoba nem? Mondom, ja, de övé a lakás.
– Dilis vagy! – nevettem ismét.
Hazafelé már azon lelkendeztünk, hogy milyen jó kis kocsikázás volt. Azért nyomatékosan megkértem, hogy ne csináljon belőle rendszert. Nyugodt tempóban zötykölődtünk az úton, mikor eszembe villant valami.
– Te, még mindig nem értem, miért feketét vettél...
– Tudod mit? Én sem.
Kibuggyanó nevetési ingeremet jobbnak láttam köhögésbe fojtani, de pár percen belül mindketten harsogva nevettünk a helyzet komikusságán. Azért vicces, hogy egy függöny mit hoz ki az emberből, nem?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6