Ajándék - és ami mögötte van

Csepy Enikő  2010.12.13. 6:10

Elkezdődött a sürgés-forgás, a várva(nem)várt karácsonyi nagybevásárlás.

Legfeljebb egy hét, s kétségbeesett arcok fognak körülvenni. A szerelmesek, az egymást meglepni vágyó jóbarátok, szülők, gyermekek és testvérek egyaránt tehetetlenül néznek ki majd a fejükből: vajon idén mivel is lepjék meg egymást.

Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi években egyre inkább arra megy ki a játék, hogy melyik család mennyi ajándékkal tudja túllicitálni a másikat. A karácsony így fokozatosan veszti el az értékét, hiszen már nem is az igazi jelentését ünnepeljük. Már nem is a szándékot nézzük az ajándékozásnál, mindenbe csak a hibát látjuk, s nem egyszer élünk a csere lehetőségével. Igaz, nem könnyű jó képet vágni egy lila bolyhos pulcsihoz, amit a nagyi kötött, de minden bizonnyal nagy szeretettel készítette azt számunkra. Valószínűleg csak akkor lesz rajtunk, ha látogatóba jön, de ez mégsem érinti őt olyan rosszul, mintha grimaszokat vágnánk a nagy odaadással készített „remekműre“.

Az elvileg szeretet ünnepe mára szinte csak reklámfogássá vált. Nem elég, hogy már november közepén karácsonyi dekorációban díszeleg minden egyes bolt, de üzleti fogást is csinálnak az ajándékozásból. Persze érthető, őket csak az eladás érdekli. De közben alattomosan befolyásolják a vevőközönséget. Az emberek ahelyett, hogy nemet mondanának a sok felesleges holminak és csecsebecsének, még intenzívebben vásárolnak. Az egymás túlszárnyalása ezen évek óta trend. „Tavaly csak egy laptopot kapott? Akkor idén kapjon egy robogót! Jövőre majd megkapja az autót is.“ Ennek az eszeveszett vásárlásnak csak az lesz az eredménye, hogy a gyerekek (de lassan már a felnőttek sem) nem fognak tudni örülni a kisebb ajándékoknak. Mindig többet és többet akarnak majd, egy „vacak“ társasjáték már röhejes lesz számukra.

Kiskoromban mindig rengeteg ajándékot kaptam. Sosem volt hiányom semmiben, pedig anyukám egyedül nevelt fel. Mégis mindig eldicsekedhettem azzal, milyen gazdag volt a Jézuska. Megbecsültem az apróbb játékokat is, a szokásos ruhákat, pulcsikat, hisz nagyon jól tudtam, anyukám tiszta szívből ajándékozta nekem.

Kár, hogy mai gyerekek már nem úgy gondolkodnak, mint ahogy én akkoriban! Ma már kevesebb a lelkesedés a gyerekekben, felnőttekben. Pedig mennyivel szebb lenne az ajándékozás, ha nem csak az „ajándék ló fogát” néznénk!

A külvilág zaja és kényszere ellenére próbáljunk meg az egyre értelmetlenebb ajándékok iránti elvárásokat mellőzni, s bízzuk magunkat családunkra! Hiszen mennyivel szebb a karácsonyeste, ha a gyönyörűen feldíszített fa alatt minden ajándéknak tudunk örülni, ha észrevesszük, hogy bármilyen is, azt szeretettel készítették számunkra.

Hozzászólások

@

Küldés