Egyedül


Póda Erzsébet  2016.1.18. 1:56

Nemrég egy idézet indult körútjára a közösségi oldalon: „Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül.”

Ismerőseim tucatjai osztották meg e magvas gondolatot profiljukon. Hány meg hány magányos ember! Pedig mindegyikük rendelkezik baráti társasággal, házas- vagy élettárssal, esetleg teljes családnak örvendhet. Ezek szerint a sok közösen eltöltött idő ellenére magányosnak érzik magukat.


Nos, a magány, az egyedüllét fogalmát sokféleképpen magyarázzák. Egy vélemény szerint a magány átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot, amely akár meg is betegíthet. A magányt sokan azonosítják az egyedülléttel. Ám manapság a legtöbbször nem azért érezzük magunkat magányosnak, mert egyedül vagyunk. Társaságban is lehetünk magányosak. Mint például a fenti idézetet megosztók, akik nagy valószínűséggel nem azoknak akartak üzenni, akik egyedül élnek. Inkább önigazolásként posztolták az idézetet.

A mai ember rohanásban, idegeskedésben, stresszben él. Ha a napi hajsza után hazaér, és végre leroskad a fotelba, talán csak néhány percig képes nyugodtan maradni. Rövid idő után bekapcsolja a tévét/rádiót/számítógépet, és a lehetséges csönd és nyugalom helyett az állandó háttérzajt választja. A tévében gyorsan váltakoznak a képek, a rádióban a normálisnál sokkal gyorsabban beszél a műsorvezető (mert ki tudja miért, mindig siet valahova), a számítógépen kattintásra változtathatjuk a képernyőt. Abban az időben is, amit nyugodtan tölthetnénk, családunkkal, kedvesünkkel, vagy akár saját magunkkal, fenntartjuk a rohanás és lárma állapotát.


Így aztán egyáltalán nincs módunk arra, pontosabban nem is adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy összebarátkozzunk saját magunkkal. A válaszokat máshol keressük, másoktól várjuk. A megoldásokat is. Az internet behozza a világot a lakásunkba, az életünkbe, mi pedig elzárjuk magunkat a világ elől, az élet elől, saját magunk elől. Ha így folytatjuk, egyáltalán nem lesz módunk összebarátkozni saját magunkkal, és örökre egyedül maradunk.

Hiába a tévé/rádió/internet – az a hang, ami onnan ered, nem a mi hangunk, azok a gondolatok, amik onnan jönnek, nem a sajátjaink...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1