Egyedül


Póda Erzsébet  2016.1.18. 1:56

Nemrég egy idézet indult körútjára a közösségi oldalon: „Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül.”

Ismerőseim tucatjai osztották meg e magvas gondolatot profiljukon. Hány meg hány magányos ember! Pedig mindegyikük rendelkezik baráti társasággal, házas- vagy élettárssal, esetleg teljes családnak örvendhet. Ezek szerint a sok közösen eltöltött idő ellenére magányosnak érzik magukat.


Nos, a magány, az egyedüllét fogalmát sokféleképpen magyarázzák. Egy vélemény szerint a magány átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot, amely akár meg is betegíthet. A magányt sokan azonosítják az egyedülléttel. Ám manapság a legtöbbször nem azért érezzük magunkat magányosnak, mert egyedül vagyunk. Társaságban is lehetünk magányosak. Mint például a fenti idézetet megosztók, akik nagy valószínűséggel nem azoknak akartak üzenni, akik egyedül élnek. Inkább önigazolásként posztolták az idézetet.

A mai ember rohanásban, idegeskedésben, stresszben él. Ha a napi hajsza után hazaér, és végre leroskad a fotelba, talán csak néhány percig képes nyugodtan maradni. Rövid idő után bekapcsolja a tévét/rádiót/számítógépet, és a lehetséges csönd és nyugalom helyett az állandó háttérzajt választja. A tévében gyorsan váltakoznak a képek, a rádióban a normálisnál sokkal gyorsabban beszél a műsorvezető (mert ki tudja miért, mindig siet valahova), a számítógépen kattintásra változtathatjuk a képernyőt. Abban az időben is, amit nyugodtan tölthetnénk, családunkkal, kedvesünkkel, vagy akár saját magunkkal, fenntartjuk a rohanás és lárma állapotát.


Így aztán egyáltalán nincs módunk arra, pontosabban nem is adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy összebarátkozzunk saját magunkkal. A válaszokat máshol keressük, másoktól várjuk. A megoldásokat is. Az internet behozza a világot a lakásunkba, az életünkbe, mi pedig elzárjuk magunkat a világ elől, az élet elől, saját magunk elől. Ha így folytatjuk, egyáltalán nem lesz módunk összebarátkozni saját magunkkal, és örökre egyedül maradunk.

Hiába a tévé/rádió/internet – az a hang, ami onnan ered, nem a mi hangunk, azok a gondolatok, amik onnan jönnek, nem a sajátjaink...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    14


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5