Egyedül


Póda Erzsébet  2016.1.18. 1:56

Nemrég egy idézet indult körútjára a közösségi oldalon: „Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül.”

Ismerőseim tucatjai osztották meg e magvas gondolatot profiljukon. Hány meg hány magányos ember! Pedig mindegyikük rendelkezik baráti társasággal, házas- vagy élettárssal, esetleg teljes családnak örvendhet. Ezek szerint a sok közösen eltöltött idő ellenére magányosnak érzik magukat.


Nos, a magány, az egyedüllét fogalmát sokféleképpen magyarázzák. Egy vélemény szerint a magány átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot, amely akár meg is betegíthet. A magányt sokan azonosítják az egyedülléttel. Ám manapság a legtöbbször nem azért érezzük magunkat magányosnak, mert egyedül vagyunk. Társaságban is lehetünk magányosak. Mint például a fenti idézetet megosztók, akik nagy valószínűséggel nem azoknak akartak üzenni, akik egyedül élnek. Inkább önigazolásként posztolták az idézetet.

A mai ember rohanásban, idegeskedésben, stresszben él. Ha a napi hajsza után hazaér, és végre leroskad a fotelba, talán csak néhány percig képes nyugodtan maradni. Rövid idő után bekapcsolja a tévét/rádiót/számítógépet, és a lehetséges csönd és nyugalom helyett az állandó háttérzajt választja. A tévében gyorsan váltakoznak a képek, a rádióban a normálisnál sokkal gyorsabban beszél a műsorvezető (mert ki tudja miért, mindig siet valahova), a számítógépen kattintásra változtathatjuk a képernyőt. Abban az időben is, amit nyugodtan tölthetnénk, családunkkal, kedvesünkkel, vagy akár saját magunkkal, fenntartjuk a rohanás és lárma állapotát.


Így aztán egyáltalán nincs módunk arra, pontosabban nem is adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy összebarátkozzunk saját magunkkal. A válaszokat máshol keressük, másoktól várjuk. A megoldásokat is. Az internet behozza a világot a lakásunkba, az életünkbe, mi pedig elzárjuk magunkat a világ elől, az élet elől, saját magunk elől. Ha így folytatjuk, egyáltalán nem lesz módunk összebarátkozni saját magunkkal, és örökre egyedül maradunk.

Hiába a tévé/rádió/internet – az a hang, ami onnan ered, nem a mi hangunk, azok a gondolatok, amik onnan jönnek, nem a sajátjaink...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nemzetközi Nőnap

Kiss Adrienn Éva

Ma van a Nemzetközi Nőnap, melyek hivatalosan 1917-től, Magyarországon pedig 1948 óta tartanak számon.

2017.3.7.    9


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2


Soha ne adjuk fel!

Nagy Erika

Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.

2016.6.19.    10