Tetoválás pro és kontra I.

Nagy Erika 2015.3.9. 9:04

Aktuális témánkról (a nő és a tetoválás) ezúttal az irodalom területén tevékenykedő nőket kérdeztük.

Bizonyára mindenkinek akad egy-egy ismerőse, aki régebben vagy a közelmúltban tetováltatott magára egy piciny vagy akár egy nagyobb motívumot. A tetoválás, főleg, ha nőkről van szó, akár fel is korbácsolhatja az érzelmeket.
Ankétunkban, melynek kérdése az volt: önnek mi a véleménye a tetovált nőkről, természetesen pro és kontra vélemények is elhangzottak.

Babiczky-Pfliegel Dóra, újságíró, Budapest:
Van, amit egész életünkben magunkkal cipelünk: a lemoshatatlan dolgokat. És bár a hosszú évek alatt a túlélés érdekében korrigálhatunk egy-egy rossz lépést, mindig marad olyan is, bennünk és rajtunk, ami megváltoztathatatlan. A döntéseink nyomot hagynak a lelkünkben, formálnak, egyedivé tesznek. Nem az új frizuránk, a divatos felsőnk, az orrpiercingünk, vagy egy tetoválás tesz valójában azzá, amik vagyunk. Egy igazi nő ezekkel a kellékekkel csak játszik. Magabiztosan és megfontoltan rendezgeti a kirakatot, hogy becsábítsa a választottját. Egy bátor férfi egészen a próbafülkéig merészkedik. És ha a tükörbe néz, egy nő szemébe, és szépnek találja, amit lát, sőt magát is szebbnek látja tőle, akkor minden kérdés eldőlt. Örülhet egy titkos anyajegynek, ujja köré csavarhat egy finom kis tincset a tarkó mögött, csókkal boríthatja be egy régi sérülés nyomát. A természet vagy az Isten adta megkülönböztető jegyeknél izgalmasabbat és egyedibbet elképzelni sem tudok. És nem hiszem, hogy bárkire is rá merném bízni, hogy jelöljön meg, rajzoljon rám örök rajzot. Nem akarok üzenetet hordani magamon, mert hiszek benne, hogy a mozdulataim, a szavaim, az értékrendem mindent elmondanak rólam. Vagyis nem mindent. Titkok persze maradnak. De a titkok nélküli élet olyan, mint egy színdarab katarzis nélkül. Felejthető.

Dunajszky Éva, képviselői asszisztens, Pozsony:
Ifjúkoromban a tetoválás még elsősorban a férfiak kiváltsága volt, azoknál is inkább ritkaságszámba ment: legfőképpen a börtönviselteknél fordult elő. Ma már nők, férfiak egyformán tetováltatják magukat, divatos testdísz lett a tetoválás. Nekem nem igazán tetszenek a nagy mintájú tetoválások. De hát ízlések és pofonok különbözőek. Fiatal nőkön azonban a nem túl hivalkodó mintákat akár még szépnek is tartom. Bár kérdéses, mi lesz majd belőlük idős korban, ha megereszkedik a bőr, mert tudomásom szerint a lézeres eltávolításuk sem százszázalékos minden esetben. Én magamat nem tetováltatnám, akkor sem, ha most lennék fiatal.

Szekeres Éva, televíziós szerkesztő-riporter, Rimaszombat, Felvidék:
Lehet finom, lehet diszkrét, lehet míves, akkor se szeretem. Az ember változik, az önkifejezési eszközei, az önkifejezési igénye is formálódik. A tetoválás meg időtálló, mondhatni állandó műfaj. Húszévesen lehet, hogy punkosnak tűnik a nyakon mászó pók és szexinek a csípőn virító rózsa, de öregszünk. Eltávolítani fájdalmas és drága. Megtűrni pedig fölösleges. Ha már testfestés, akkor inkább hennával.

Lőrincz P. Gabriella, költő, Beregszász, Kárpátalja:
Tetováljunk vagy sem? Napjainkban már kicsit sem feltűnő, ha tetovált nőt vagy esetleg (ami a rosszabbik változat) kislányt látunk. A testfestés nagyon régi hagyomány, egyes kultúrákban rangot, anyagi jólétet jelzett. Európában egészen más a helyzet. Régebben a börtönviselt emberek jelzése volt, majd a katonák körében is elterjedt szokás lett. Bár ők nem csupán díszként viselték a tetoválást, sokkal inkább az esetleges elhalálozás utáni felismerhetőség miatt.
Nekem nagyon tetszik a szép tetoválás, sőt, ha szép testre van festve, csodálom is. De a testünk változik, a bőrünk megnyúlik, megreped vagy egy hirtelen fogyás alkalmával megereszkedik. Nagyon csodálkozom, amikor olyasmit hallok fiatal lányoktól, hogy ez az önmegvalósításuk része, de épp annyira furcsának találom, amikor egy férfi úgy vélekedik, hogy az a nő, amelyik ki van tetoválva, valójában nem is nő, sőt undorító. A megoszló vélemények a kamaszokat még inkább arra késztetik, hogy „csakazértis” alapon, akár a szülők tudta és engedélye nélkül, tetoválást készíttessenek. Lehet, hogy egyszerűbb lenne elmagyarázni nekik a dolgokat, és megfelelő mederbe terelni a gondolataikat. Amondó vagyok, hogy tetováltassunk, de gondoljuk meg, hogy mit, mikor, hova és kivel!

Császi Enikő, író, Hajdúszoboszló:
Tetoválás. Bélyeg. Örök-jegy. A nő testén a tetoválás díszként tündökölhet, de ez lényegesen többet rejt magában. Minden jelhez egy sajátos és egyéni jelentés tartozik. Amikor egy nő elhatározza, hogy egy örök-jegyet akar hordozni a testén, azt a múltjából választja, de a jövőjében is látni akarja. Beleégetik testükbe szívük fájdalmát, szerelmét, életük mondatát, és azokat bélyegként hordozzák. Nem akarnak megszabadulni attól az érzéstől, ami kiváltotta belőlük a tetoválás által felszínre hozott sebeket. A tetoválás művészet, a tetováló pedig művész. Képes újra előhozni munkája által a rég őrzött emlékeket és halhatatlanná varázsolja azokat.

(Folytatjuk)