Romantikamentes övezet
Hol vannak azok a csudálatos idők, mikor még mosolyogva köszöntem meg egy szál virágot a férfitól?
Hol vannak már azok a csudálatos idők, amikor kaptam egy szál virágot a férfitól? Hol?! Sehol.
Vajon hol és mikor törlődött a romantikus énem? És vajon hol és mikor ragadt rám az antiromantika minden tulajdonsága?
Mert tetszik – nem tetszik, az antiromantika korát élem, minden előnyével és hátrányával egyetemben. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha kibírtam-e egy-egy romantikus gesztust vihogás nélkül. Várjunk csak! Nem. Valószínűleg soha.
Anyukámnak még volt igénye a romantikus pillanatokra (és családi anekdotákból tudom, hogy volt is benne része), nekem már kevésbé. Elgondolkodom azon, vajon miért vagyok ennyire „romantikamentes övezet”? Na jó, kicsit erős a kifejezés, de mit szépítsem? Ez nem az én terepem.
Szerintem a romantikára való igény kódolva van a személyiségünkben. Valószínűleg az enyémben jó mélyen el van rejtve. Amivel alapvetően nincs is semmi baj. Van elég dolog, ami lekösse a figyelmem, van elég megvalósítani való tervem, hogyan jussak egyről a kettőre. A romantikára igazán se időm se igényem. Partnerrel romantikázni számomra egyenesen kínos pillanatokhoz vezet. Nem szívesen veszek részt ilyenekben.
Azért néha engem is érdekel a romantika. Olyankor jön el az a ritka pillanat, amikor megnézek egy hollywoodi butuska romantikus filmet – egyedül. Maximum egy vagy két tábla csokoládé társaságában. Végül konstatálom, hogy ennyi egy időre elég is volt belőle. (Jó, jó! Előfordul, hogy egy-két zsepit is elhasználok, de csak ha érzelmileg a padlót súrolom.) Az én romantikus énem egyedül szeret romantikázni a négy fal között.
Nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy nem. Az igazság az, hogy irigylem azokat a nőket, akikben a romantikára való igény jelen van. Jelen van, és tudják is a helyén kezelni. Elfogadni, ha romantikus meglepetéseket kapnak, és nőies bájjal reagálni azokra, huncut mosollyal jelezvén, hogy: „Igen, ez nekem jár!”. Mert a romantika bizony minden arra vágyó nőnek jár, és hogy igazságos legyen az élet, nekem pedig a romantikamentes időszakok járnak.
Lehet, hogy ez nem szimpatikus felfogás, de sokfélék vagyunk, sok mindent képviselünk, különféle módokon. Ez is egyfajta válasz lehet arra, hogy nem minden nő egyformán romantikus.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Romantika és értelem
Vannak helyek, helyzetek, mikor mást sem hallani, csak azt, hogy a nők (kizárólag) érzelmi lények.
2014.10.28. 12
Romantikára fel!
Mi nők szinte mindannyian vágyunk a romantikára. Arra, hogy megkülönböztetett figyelemben részesüljünk.
2014.10.21. 11
Legyünk romantikusak!
A férfiak nem romantikusak, tartja a népítélet. Tévedés! Minden tévhit ellenére a férfiak igenis azok!
2014.10.16. 7
Romantikus férfiak nyomában
Az a szörnyű hír járja, hogy a romantikus férfiak kihalófélben vannak. Szerintem ez finoman fogalmazva is hatalmas túlzás.
2014.10.6. 22
Kínos romantika?
Manapság már csak a filmekben lehet látni gyertyafényes, romantikus vacsorát
2014.9.30. 10
Titok és valóság
Az élet nem romantikus lányregény – ugye, hányszor, de hányszor hallottuk már!
2014.9.25.
A rovat további cikkei
Feleségül mentem a pincérhez
A romantikára vágyó európai nők egyre többször és egyre többen utaznak a távol-keleti országokba.
2014.10.19. 4
Vajon romantikus lehet?
Sokan azt gondolják, hogy a férfi mindig másként látja az érzelmekkel kapcsolatos témákat. Pedig nincs ez így. A romantikával sem.
2014.9.19. 2
Romantika: álom vagy rémálom?
A romantika az irodalom és a filmművészet nyelve a szerelemre, egy elmélet, teória, hogy milyennek is kéne látnunk azt.
2014.9.15.