Online szerelem (1)

Kabók Zita 2009.3.20. 7:54

Úgy döntöttem, regisztrálom magamat egy online társkereső oldalon, hogy behatóbban vizsgálhassam e társkeresés rejtelmeit.

Gondoltam, milyen jó is: az ember csak felbiggyeszt egy fényképet, ki sem kell mozdulnia a meleg lakásból, smink nélkül, pizsamában lehet böngészni az interneten. Bár a nagy Ő-k listáját még nem kaptam meg, nyomozásom során izgalmas dolgokra bukkantam.

A regisztráció nem is ment olyan zökkenőmentesen, mint ahogy képzeltem. Nemcsak, hogy ki kellett találnom egy mottót, jellemzést, bemutatkozást, részletes elemzést az életstílusomról, hobbijaimról, anyagi helyzetemről, hanem ugyanezt meg kellett tennem a megálmodott férfiról is. Hát persze, a részletes információ azért fontos, mert egymillió ember adatlapját mégsem nézhetem át, hogy megtaláljam életem párját.

A szexuális élet intenzitásának a fokát is be lehet klikkelni, sőt ezen belül az intim régió karbantartását illető kérdésekről is található menüpont. Érdekes, hogy itt az ember a jövendőbeli, de még ismeretlen partneréről olyan beható információk birtokába juthat, amire ötven (vagy harminc) évvel ezelőtt valószínűleg csak a nászéjszakán került sor... Azonban, ne feledjük: ez itt már a 21. század! Ezek után még mindig sok üres rubrika maradt, mert az életstílusom jellemzőit, vallási beállítottságomat, zenei ízlésemet is fel kellett tüntetnem. Na végre, már csak pár lépés – és az általunk pontosan meghatározott személyiségjegyekkel rendelkező, megálmodott külső és belső tulajdonságokkal felruházott, a meghatározott földrajzi helyen lakó, megfelelő anyagi körülményekkel és jövőképpel rendelkező álomherceget a számítógép egy gombnyomás után megmutatja!

Ha minden információt nem is, de a legfontosabb adatokat saját magamról is kitöltöttem. Az első napon több tucat levelem érkezett, virágküldemény is landolt a szerelmes postaládámban (félreértés ne essek, itt minden virtuális!). Flörtöltek is velem, baráti kapcsolatot is kérvényeztek a hódolók, csókot is postáztak, és még a csevegő szobába is meghívtak, ahol csak kettesben voltunk. Hozzáteszem: virtuálisan persze... A „hercegek” különböző álnéven írtak nekem, mint például Péterék Pétere, Ismeretlen Ismerős, Ezermester, Tökös, Jópasi, Ezerjó, Szívkirály.

Lánykérésre is sor került, mindjárt az első napon: a világ másik végéről egy lovag hozzám akart költözni, megint egy másik már csak egy gyors látogatásra tartott megfelelőnek.

A levelek tartalmi szempontból is széles skálán mozogtak:
Szeretnélek közelebbről megismerni, egészen közelről!
Elképzeltem, ahogy ollóként fogsz a lábaiddal, én meg szabadulni próbálok...
Ha nem válaszolsz, bánatomban keresek egy árnyas helyet és tökön szúrom magam egy életlen fakéssel.
Mondd, merre jársz oly messzeségbe, s valaha megismerlek-e édes?
Te királylány vagy?
Ha eleged lenne a sok „őszinte” beszélgetésből, és van kedved, elmesélhetnéd, hogy egy vonzó nőnek miért kell itt töltenie az idejét? Neked nem könnyebb a való életben kamatoztatni az adottságaidat?...

Pár nap után már nem tolakodtak annyira a hódolok, kevesebb levelem érkezett. Gondolom itt is úgy kapkodnak a frissen regisztrált tagok után, mint a piacon a friss zöldségért. (S ki tudja, lesz-e piac, mikor holnap felébredünk. Hisz manapság szinte mindent az interneten vásárolunk, és bonyolítunk le. Vajon ki akar majd pár év múlva a piacra battyogni, nehéz táskával cipekedni, alkudozni, amikor akciós áron, ingyenesen házhoz szállíttathatja a portékát? Ki tudja, ki fog a jövőben kávézóba, netán bálba menni, hogy az erőltetett konverzációból valamit megtudjanak egymásról?)

Tegnap, egész véletlenül fültanúja voltam egy munkahelyi beszélgetésnek. A leszbikus menedzser viccesen megjegyezte az elvált kolléganőjének, hogy állandóan ő bukkan fel az ajánlólistáján, mikor barátnőt keres (természetesen az interneten). – Már gondoltam arra is, hogy viccből rád klikkelek! – mondta neki Az irodamenedzserünk, Anna, ugyanis egy hónapja vált el. Egy hete talált egy pasast az interneten, aki csöpögő esemesekkel bombázza. Anna meg persze, olvadozik. – Jaj, annyira édes, képzeld, már reggel hétkor küldött esemest, hogy „Jó reggelt, bébi!” – ájuldozik nekem.

Nagyon megértik egymást – hozzáteszem csak esemes útján, mert személyes találkozásra még nem jutott idő. Egy bibi azonban van, a lovag akar gyereket (lám, milyen hamar a lényegre tért!). Annának viszont már van kettő, és ő inkább csak szórakozós kapcsolatot akar. Lehet, hogy a jelentkezési adatlapon véletlenül az 'Akar gyereket' menüpont mellé tette az ikszet? Ej, micsoda figyelmetlenség!