Meleg-hideg-meleg
Egy fiatal pár sétál az utcán kézen fogva. Hogy miért meglepő ez? Mert a pár két fiúból áll.
Ha lenne gyermekem, aki kíváncsi szemekkel megkérdezné, miért fogják egymás kezét, nem biztos, hogy meg tudnám magyarázni neki. Nem azért, mert az aprócseprőkkel nem lehet komolyan beszélni, hanem inkább azért, mert én sem értem, amit látok.
Az ember teremtéstörténetében azt olvashatjuk, hogy Isten megteremtette a férfit és a nőt, hogy kiegészítsék egymást, hogy együtt könnyebben boldoguljanak.
A világ persze sokat változott azóta: ma már nem az a mérce, ami korábban volt. Ma már lehet, hogy a Nap is körülöttünk forog! Ma felvonul az, aki másként gondolkodik, bár meglehet, azoknak kellene feltűnősködniük, akik a régi normák szerint élnek még. Hiszen ma már a kisebbség a többség!
Adott tehát két fiú vagy két lány, akik a saját nemükben találják meg a boldogságot. Ők „mások”. Sokak szerint a másságra való hajlam örökölhető. Ha ez valamiféle betegség, érdekes, hogy miért nem küzd ellene senki... És nem csak arról van szó, hogy nem küzdenek ellene! Egyre többen tesznek vallomást ország-világ előtt, és a szenzációhajhász médiumok mindegyikből címlapsztorit csinálnak.
Eddig azt hittem, az emberek egymás közti vonzalma magánügy. A nyilvánosság pedig megöli a magánélet szentségét, elpusztítja azt az intim titokzatosságot, amelyre mindnyájunknak szüksége lenne. Ma pedig – úgy látszik -- az a módi, ha kitárulkozunk a világnak, és büszkén felvállaljuk a másságot. Igen ám, de mi történik, ha mindez divattá válik? Mi lesz azokkal, akik úgy akarnak divatosnak tűnni, hogy fennhangon hirdetik máshová-tartozásukat?
Mert ugye mindannyian futunk a divatszekér után, ahová csak a „kiválasztottak” férnek fel, és a lelkünket eladjuk egy percnyi népszerűségért!
A híres emberek közül sokakról kiderült, hogy melegek, de fontos kihangsúlyozni, hogy többségük nem ezért lett világhírű! Tudásukkal, képességeikkel vívták ki a figyelmet. Ez a követendő!
Korábban azt állítottam: nem vagyunk egyformák, de ez jól van így, a különbözőséget pedig tiszteletben kell tartani. Ezt most is így gondolom! De kérdés, hogy mindent, de mindent el kell tűrnünk? Megjegyzés nélkül álljuk meg, ha valaki furcsa szexuális orientáltságával provokál minket, és tüntetőleg felvonul? Bólintsunk rá, hogy a melegek törvényes házasságot köthessenek, és gyereket is fogadhassanak örökbe?
Ha mindezt szemrebbenés nélkül elviseljük, mi lesz a következő állomás? Hogy a pedofiloknak is bizalmat szavazunk?! Na álljon meg a menet!
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Toleranciát mindenkinek!
Kolléganőnk bizony elkésett az októberi hónap témájának feldolgozásával. Értékes és érdekes gondolatait azonban mindenképpen érdemes elolvasni!
2006.11.1.
Tanulható-e a tolerancia?
Szerintem a tolerancia azt jelenti: elismerni és elfogadni a másik is ember.
2006.10.19.
A másság jegyében
Az ember hajlamos elítélni a másikat, csak azért, mert más nyelvet beszél, más a nemzetisége, hovatartozása, vagy mások a nézetei.
2006.10.16.
Mit toleráljunk és mit nem?
Az utóbbi hetekben csak azt hallani, hogy a politikusok üzengetnek egymásnak, ahelyett, hogy közösen keresnének megoldásokat az égető problémákra.
2006.10.15.
Tolerancia
Bevallom, nem szeretem a tolerancia szót. Amikor valaki azt mondja, hogy jól tolerálja a fájdalmat, akkor ez azt jelenti, hogy bizonyos mértékig tűri, hogy fájjon.
2006.10.13. 6
Elsősorban emberség
Másnak vallani magunkat ma olyan, mintha útlevelet váltanánk a sikerhez.
2006.10.12. 3
A rovat további cikkei
Hétköznapi toleranciáim
Szerintem én nagyon toleráns vagyok. A tűrőképességem a végtelenbe nyúlik.
2006.10.8. 1
Nem vagyunk egyformák!
Ezúttal fiatal kolléganőnk írt bevezető cikket a Hónap témájáról, a toleranciáról.
2006.10.6.