A kempingben...

Kabók Zita 2006.3.26. 16:09

Sorozatunk azt a témát boncolgatja, mi történik a kezelhetetlen fiatalokkal, miután megjárják a „javítókempinget”.

Ed tizenhat éves és Banbury-ben lakik. Egy idősebb nővére és bátyja van, akikkel nemigen jó a kapcsolata. Szüntelen a veszekedés közöttük, sőt még lop is tőlük, úgy mint ahogyan ellopta édesanyja, Jane laptopját. Irányíthatatlanná vált, és elvesztette mindenki jóindulatát – csak a kosárlabda iránti érdeklődését nem veszítette el.

--Lopok, csalok, hazudok – mondja Ed. -- Hamar dühbe gurulok, és drogfüggő vagyok. A nővérem készpénzes széfjét is feltörtem már, és a bátyám bankkártyáját is elcsentem. Minden a doppingszerekről, cigiről és a pénzről szól.

Két alkalommal a rendőrség hozta őt haza. A család érdekében ki kellett költöznie otthonról. Édesanyja, Jane azt mondja: -- Amikor Ed született, édesanyám belenézett a kocsiba és azt mondta: érsek vagy bűnöző lesz belőle... Néha kedves tud lenni a testvéreivel, néha pedig csak úgy „elsétál” a walkmanjükkel, CD-ikkel vagy mobiltelefonjaikkal. Soha nem elég a pénz, amit adunk neki. Kidobtam őt, hogy lássa, mennyire elszánt vagyok. – folytatja. -- Kényelmes otthonom van, én mégis kidobtam a fiamat, mert nem lehet a fejével beszélni. Így a szegénynegyedben végzi! Ez az egész annyira szörnyű.

A kemping után Ed viselkedése nem sokat változott. Többé-kevésbé minden visszatért a régi kerékvágásba, miután visszakerült Angliába.

Ed élete nyolc évvel ezelőtt került vakvágányra, amikor az édesapja meghalt. A kempingbe azért ment el, mert az édesanyja különben az utcára tette volna. Most újra drogokon él, még mindig gyászol, és akárhányszor jobb útra szeretne térni, a barátai visszarántják a sötét mélybe.
Ed újra visszakerült a kempingbe.

Joe tizenhat éves, szülei elváltak, ő London külvárosában él az édesanyjával. Ikerhúgaival nincs rossz kapcsolata, de a szülei úgy gondoljak, rossz példát mutat nekik, mert gyűlöletet áraszt magából. A vizsgáin gyenge eredményeket ért el, csak a punkbandája érdekli, a gitárja meg szaxofonja.

--Szeretni akartam a családomat – mondja, de utálom a kapitalizmust, utálom a pénzt és az amerikaiakat. Anyám és én egyáltalán nem jövünk ki. Durva vagyok hozzá, és ő is hozzám.

Édesanyja, Shelagh lelkileg kikészült, mert állandóan attól rettegett, hogy a munkából hazajövet mi vár majd rá. Joe-val az iskolában sem tudtak bánni, szakképzett segítséget javasoltak, amit Joe nem fogadott el.

--A fiam nagyon sok dolgot gyűlöl, többek között engem is -- mondta édesanyja. -- Lázadó, füvezik, célok nélkül tengeti az életét. Egyszer azt mondta nekem, ő nem kérte, hogy megszülessek, az én felelősségem, hogy mindent megtegyek érte. Úgy tűnik, mintha egy megváltoztathatatlanul rossz kölyök lenne, de én hiszek abban, hogy nem.

A kemping után Joe egy szupermarketben kezdett dolgozni, és megvolt az első koncertje is. Az anyja örül, hogy a fia végre csinál valamit. --A hecc kedvéért ment a kempingbe -- mondja. – Teljesen megváltozott, nyílt, illedelmes, jó köztünk a viszony, felelősségteljes fiúvá vált! Visszakaptam a fiamat, köszönöm!

(Folytatjuk)

Foto: www.channel4.com