Politika, avagy sem, szeretem, ha olyan ember ül felelős posztokon, és felelős közvetlen környezetemért, akit én (is) választottam.

Ismét választunk -- most önkormányzati szinten. Politika, avagy sem, szeretem, ha olyan ember ül felelős posztokon, és felel közvetlen környezetemért, akit én (is) választottam. Körülnéztem tehát, s legnagyobb megelégedésemre egy nőt is találtam a pályázók között. Eva Mihály Amichay(EMA), a főváros egyetlen független jelöltje, aki programjában gyökeresen más szemléletet kíván megvalósítani. Hogy miért fontos, hogy nő?! Azért mert egy nő más szemmel nézi a világot: egy nő soha nem felejti el, hogy a lépcsőkön nem lehet babakocsival járni. Ugyanakkor jó lehetőség ez arra is, hogy bizonyíthassunk mi, nők (sokadszorra, vajon meddig még?!), hogy meg tudjuk oldani azokat a problémákat, melyeket eddig férfiakra bíztak.

-- Mindenekelőtt kérem, pár szóban mutassa be magát!

-- Pécsett születtem 1953-ban, 1975-ben szereztem városgazdász-diplomát Budapesten, öt évig dolgoztam az akkori Fővárosi Tanácson, majd 1980-ban kimentem Párizsba -- gyakorlatilag egy meg nem kapott szakmai ösztöndíj helyett tanulmányozni a belvárosi rehabilitációt. Elvégeztem az újságíró iskolát és írtam napilapoktól folyóiratokig mindenhova, majd a bázisom a Magyar Rádió lett. 1985-ben vándoroltam ki Izraelbe a két kisgyerekemmel -- ma már felnőttek. A napi 16 óra munkáról nem tudok leszokni, ám életem nagy luxusa, hogy azzal foglalkozom, amivel szeretek, amit fontosnak tartok. Két és fél éve Budapest a „kedvtelésem”. Városgazdász vagyok, és amolyan kényszerpolitikus, hiszen csak azért jelöltettem magam, hogy esély legyen megvalósítani a podo_programot – a város újjászületésének tervét. Amikor rájöttem, hogy a jelenlegi politikusoknak nem érdeke az, ami a városé, kézenfekvőnek látszott lecserélni a politikusokat – ezért „merészeltem” jelöltetni magam.

-- Ön most külföldön él. Hogyan fogalmazódott meg Önben -- és főleg miért -- a gondolat, hogy pályázik a főváros polgármesteri posztjára?

-- Jó ideje ingázom, hiszen amivel az utóbbi két és fél évben foglalkozom, az Budapesten van. De a teljes függetlenségem ára, hogy Tel-Avívban keresem meg azt a pénzt, amit Budapesten „költök el” – és mindkét helyen rengeteget dolgozom. Budapesten kora reggeltől késő estig, nagyon tudatosan járom be a várost. Gyalog látom a leghitelesebben a valóságot. Szakértőim java az utcán található – a vécés néni, a rendőr, a hajléktalan, a kávéház-tulajdonos stb. A közlekedésmérnökökkel e-mailen keresztül egyeztetek, de a lényeget az utcai szakértőimtől kapom. A dolog két és fél évvel ezelőtt kezdődött a Gozsdu-udvarral, és lassan alakult ki a szakmai vélemény, aztán a program, és nekem eszembe nem jutott volna politikussá lennem, ha mint szakembert meghallgattak volna a politikusok. Viszont, éppen a bennem élő városgazdász nem engedheti meg, hogy továbbra is tönkretegyék a várost. Tehát, végül is a feladat fontossága miatt szántam rá magam erre a csöppet sem könnyű lépésre.

-- Kérem, ismertetné nagyvonalakban a programját?

- A podo_program a főváros Podmaniczky-programjának a bírálatából született. Tanulmányaim kezdetétől a kutatási témám a belvárosok rehabilitációja volt. Természetesen a báró munkásságát jól ismerem, és nagyra tartom, hiszen ő valójában kora városgazdásza volt – nem épületeket tervezett, vagy épített, hanem kitalálta, hogyan valósulhatnak meg az álmok. A podo_program (mondjuk az igazi Podmaniczky kishúga...) szellemében igyekszik a kockás bárót követni – problémákat vet fel, megvizsgálja a jelenlegi helyzetet, és megoldást keres. Ezért az új városrész kijelölése hozzájárul a közlekedési rendszer reformjához: a fiatalok lakásvásárlásának megkönnyítése, a lakótelepek rehabilitációja az alternatív energiahordozók telepítéséhez és munkahelyek teremtéséhez. Aki elolvassa az interneten (podoprogram.blogter.hu) -- hiszen a program ott indult, alakult és javul a megjegyzések nyomán --, annak világos, hogy miként jönnek létre a kapcsolatok. Sajnos, rövidebben ezt nem lehet megfogalmazni, mert akkor a lényege vész el. A podo_program szapora kis lépésekkel és nem óriás-beruházásokkal halad, nem röpködnek benne a milliárdok, és nem akar megvalósítani 64 évvel ezelőtt tervezett mérnöki létesítményeket. Ugyanazt teszi, amit a nagy elődök: a világ legkorszerűbb módszereit adaptálja – ezzel behozva a lemaradást – és ami a legjobb ebben, hogy ez a leggazdaságosabb is. Nem kell eladósodnia a városnak, sem az országnak ahhoz, hogy a főváros emberibb legyen.

-- Miként látja az esélyeit?

-- Dupla vagy semmi… Ha a budapestiek egy politikusra akarják rábízni a várost, akkor semmi. Ha megértik, hogy egy szakember-nő tudása és „anyai gondoskodása” kell most ahhoz, hogy a dolgok jobbra forduljanak, akkor engem választanak. Ennél többet viszont nem foglalkozom az esélyeimmel, hanem teszem a dolgom, a legjobb tudásom szerint.

-- Köszönöm a beszélgetést!