Fizetett parkolásról, a tizenhármas számról, férfiakról és nőkről...

Arra ébredtem, hogy ablakom alatt összevesztek a feketerigók! Olyan csiviteléssel voltak, hogy öröm volt hallgatni.

Örömömbe üröm is vegyült, mert eszembe jutott, hogy a fővárosban a második kerületi Nyúl utcában parkoltam, ahol eleddig nem kellett fizetni. Most viszont kell! Értem én, hogy nem parkolhatunk csak úgy „összevissza” a városban. Főleg nem ingyen! De felháborít, hogy nem jelzik, hogy fizetőssé vált! Illetve az utca közepe táján „árválkodik” egy automata, ami az utca elejéről NEM látható! „Természetesen” kék csomag virított az én, s az ott parkoló számos autóstársam szélvédőjén is! Hazaérve azonnal írtam a felelős kft-nek -- válasz a mai napig nem érkezett. Ennek ma már tíz napja! Haragom a napok múltával nem hogy csökkenne, de egyre nő. Nem azért, mert fizetnem kell, hanem mert a kft a füle botját sem mozdítja. Így szeretné a kasszájában fellelhető hiányt pótolni? Lehet, hogy én leszek a következő, aki „leüli” a büntetést? Ha „állambácsinak” nem derogál, napi ötezerért eltartani... Az letöltendő egy hét több mint harmincezer forintba kerülne, vajh behajtja majd ezt, azon a bizonyos kft-n?

Miután a reggeli kávém mellett kidühöngtem magam, rádöbbentem, hogy tizenharmadika van. Nem tartom magam babonásnak, de néha bennem is megszólal a kisördög: mi van, ha mégis? Hogy honnan ered félelmünk a tizenhármas számtól? Ez bizony babona, mely az egyes tárgyaknak, cselekményeknek, körülményeknek természetfölötti hatást tulajdonító és bizonyos jelenségeket természetfölötti erők megnyilvánulásaként magyarázó tévhit. Ha jól emlékszem valami hasonló módon szól a „hivatalos” magyarázat. A 13-astól való félelem ókori eredetű. A számoknak különös jelentőséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat, tulajdonító gondolkodásmódot, a számmisztika elemeit még Püthagorász tanítványaitól kaptuk örökül. Filozófiai rendszerükben központi szerep jutott a számnak.

Ma is sokan kerülik a tizenhármast, Amerikában például nincs az épületekben 13-ik emelet, vagy nagyon sok kórházban nincs 13-as kórterem. Annak idején senki nem csodálkozott, hogy az Apollo 13-nak a 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es (háromszor 13!) indítóállványról meghiúsult. Vajon miért pont erre az időpontra tették az indulást, mikor ennyire köztudott és rettegett ez a szegény 13-as?! Még ma sem szeretnek az emberek tizenhárman ülni egy asztalhoz, mert a babona szerint valaki közülük hamarosan meghal. Ennek eredete, talán az utolsó vacsorához köthető, amikor Jézus volt a tizenharmadik az apostolai között.

Miután így „megbarátkoztam” a tizenhármassal, tovább böngésztem az internetes oldalakat, amikor a „Hogyan teljesítenek otthon a vezető beosztásban dolgozó férfiak?” című cikkre bukkantam. Nocsak! -- gondoltam, ez ígéretesen hangzik. A cikk szerint „Férfibeszéd: családról és munkáról” címmel kutatás indult, melynek célja, hogy felmérje hogyan vélekednek a vezető állásban lévő magyar férfiak a két nem esélyegyenlőségéről a munkahelyen és a családban, különös tekintettel az Európai Uniós elvárásokra. A meginterjúvoltak között húsz-húsz, az államigazgatásban, a törvényhozásban és a politikai életben, valamint a vállalati szektorban dolgozó, vezető állású férfit kérdeztek a munkahelyi és a családi kötelezettségek összehangolásáról. A férfivezetők alapvetően házasok, többgyerekesek és középkorúak voltak, illetve munkahelyük valamikor elnyerte a Családbarát Munkahely díjat.

A kutatást a Fiona alapítvány végezte (2005-ben jött lére, tagjai a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét támogató szakemberek) s az alábbi dolgokat tapasztalta: a megkérdezett férfiak nagy része nem él igazán „családbarát” életet. Általában szombat-vasárnap is dolgoznak, ezt leginkább azért sajnálják, mert nem lehetnek eleget gyermekeikkel. Érdekes módon a párjukat már kevésbé sajnálják, bár többen hangsúlyozták, hogy feleségük „sokat tűr és edzett”, másképpen ők nem tudnának annyit dolgozni. Az sem kap elegendő hangsúlyt, hogy a társadalom miért rója mindig a nőkre a családi élet megszervezésének, összehangolásának, harmonikusabbá tételének terhét, a munka és a gyereknevelés mellett. A felelős beosztásban dolgozó férfiak védekezésül elmondták: túlterheltek és családellenes élettempó van rájuk kényszerítve. Némi vigaszként szolgáljon, hogy a fiatalabb férfiaknál már gyakoribb, hogy mindkét nem feladatának tartják a normális családi élet megteremtését, valamint annak összehangolását a két fél munkahelyi előmenetelével.

Végezetül hozzátették: az összegyűjtött információk alapján a kutatás eredményeiből tanulmány készült. Nos, szívesen megnézném ezt a tanulmányt, utánajárok, s ha megkapom, megosztom az olvasókkal is.

Ugyanakkor azt gondolom, kevesebb „tanulmány” és több érdemi munka kellene ezen a téren is.