Valószínűleg mindenkinek van kedvenc sütije.

Mint ahogy én is odavagyok a somlói galuskáért, a puncsos sütiért, és a száraz süteményekért. Mégis van egy, amit mindnél jobban szeretek. Azért is, mert ritkán eszem, azért is, mert szép emlékeket idéz fel bennem, s mert nem mindenki tudja úgy elkészíteni, ahogyan én szeretem.

Karácsony táján történt, pár nappal huszonnegyedike előtt, mikor a készülődés, sütögetés közepette sóvárogva felsóhajtottam:
– Úgy megenném azt a sütit, amit a nagymama szokott sütni... Azt a csokisat, dióval a tetején...
– Őzhátat? – kérdezett vissza anyukám.
– Azt. Süssél olyat légy szíves!

De nem sütött. Azt mondta, ő nem tudja úgy elkészíteni, mint a nagymama tudta, csak a keresztmamám. Így hát lemondtam róla. Késő délután volt már, mikor csengettek. Keresztapám alakja bontakozott ki a sötétből, a háttérben hulldogált a hó, arcomat megcsapta a tél hidege. Azért jött, mert hozott valamit. Sietett, éppen csak egy percre állt meg beadni a fehér papírral betakart csomagot. Mikor lehámoztuk a tálcáról a papírt, szinte felsikoltottam az örömtől. A keresztanyám egy őzhátat küldött. Éppen úgy nézett ki, mint ahogyan a nagymamáé valamikor. Tetején a diódarabokkal, meg a sötétbarna, édes csokimázzal. Egyszerűen imádtam!

Elő is kerestem a receptjét az ősrégi, kézzel írott receptkönyvek egyikéből. Anyukám kézírását kicsit nehezen betűztem ki, mert már el volt mosódva néhány sor. De gondoltam, leírom, hadd szeressék minél többen, és élvezzék a finom ízek kavalkádját. Karácsony közeledtén mások elkészíthetik – talán nekik is kerekedik majd a sütés köré egy szép emlékük.

Őzhát
Hozzávalók: 6 tojás, 10 dkg vaj, 15 dkg porcukor, egy púpozott evőkanál kakaó, két evőkanál szitált prézli, 15 dkg őrölt dió, késhegynyi sütőpor, olaj vagy zsiradék a forma kikenéséhez.
A tojássárgáját hólyagosra keverjük a vajjal és a porcukorral. Aztán belekeverjük a kakaót, a szitált prézlit, az őrölt diót, a végén pedig a tojások felvert habját. A dióba és a prézlibe egy késhegynyi sütőport is keverünk. Az őzgerincformát jól kikenjük, a masszát beleöntjük és 150-200 Celsius-fokon sütjük. Ha megsült, még melegen kivesszük a formából, csokimázzal leöntjük és diódarabokkal díszítjük a tetejét.

Számomra ennek a sütinek különleges ereje van. Ha karácsony idején lekucorodom, és lassan, kényelmesen majszolgatom, élvezem, ahogy szétfutnak a számban az ízek, úgy érzem, mintha ismét a nagymamám konyhájában lennék. Lelki szemeim előtt látom, ahogy kihúzom a konyhaasztal fiókját, előszedem belőle a papírt és a zsírkrétát, s miközben eszegetek, s rajzolgatok, a nagymamám mosolyog, és figyel engem.