Éppen az ablakban könyököltem, semmi dolgom nem volt. Lassan hulldogálni kezdett a hó.

Fehér fátyol borult a környékre, titokzatosságot, pihenést, dermedtséget ajándékozva neki. Gondolataimba mélyedve szemléltem a tájat, lélekben messze jártam. Talán az élet nagy dolgain gondolkodhattam, talán másra. Azért nem emlékszem olyan pontosan, mert a következő pillanatban hatalmas robajjal kivágódott a szobám ajtaja, és leendő sógornőm terpeszben megállva a szoba közepén, elkiáltotta magát:
– Gyerünk hógolyózni!
Szeme csillogott, és csalogatóan nézett rám.
Elkapott a virgoncság, s a következő percben már ráncigáltam magamra a melegebbnél melegebb ruhákat. A végén sapkát húztunk a fejünkre, kesztyűt a kezünkre, a sálat már a lépcsőn botladozva csavartuk a nyakunkba. Előszedtük a szánkót a fészerből, s érdeklődve szemlélgettem. Velem egyidős is megvolt már...

Eszembe jutottak gyerekkorom emlékei, mikor csapatostul jártuk ki. A falu gyerekei együtt hógolyóztak, volt, hogy a szülők is kijöttek, s elhúztak minket a közeli kanálisig. Angyali türelemmel vacogtunk kint a hidegben csak azért, hogy a tél hóembere megszülessen. Ahogy nőttem, úgy fogyott a türelmem ahhoz, hogy a tél emberének pocakját, fejét meggyúrjam. Más dolgom akadt, elmúlt a gyermeki ártatlanság csodája, az, hogy mindig úgy nézzek a világra, mintha most ébredtem volna fel. Inkább az ablakban ültem, és merengtem.
– Húzol? – zökkentett ki gondolataimból Móni.
Végigmentünk a falun. Elcsúsztam, Móni meg hányta rám a havat. Én meg vissza. Nevettünk.
– Boldog Karácsonyt! – köszönt ránk Laci bácsi, aki mint mindig, most is biciklivel igyekezett hazafelé.

Még sokáig kint maradtunk. Egymást dobáltuk, hemperegtünk a hóban, visítozva, mint a kisgyerekek, majd építettünk egy hóembert. Mire elkészült, nagyon fáztunk. Siettünk befele. A melegre érve égett a bőrünk, holott hideg volt az arcunk, mindenünk. Miközben lehámoztuk magunkról a kabátot, megcsapta az orromat a fahéj illata. Kíváncsian besompolyogtam a konyhába, tudnom kellett mi készül ott. A tűzhelyhez lopakodtam, s beleszimatoltam a levegőbe. Forralt bor gőzölgött a lábasból.

Nem telt sok időbe, s már a lágy fényű szobában, pokrócba csavarva figyeltem, ahogy hajlong a gyertyaláng. Aprókat kortyolgattam az italból, s időnként mélyen beszívtam a fahéj illatát. Mennyei volt! Hirtelen felrémlett, hogy régen apu fel szokott venni a nyakába, a testvérem sebesen húzott a szánkón, s hogy mindig elvesztettem az egyik kesztyűmet... Sokszor elkeseredve kerestem, sokáig. Végül az a jelenet villant fel előttem, mikor a szüleim húztak hazafelé. Anyu és apu alakja fel-felsejlett előttem a sötétben, én pedig a félálomban érzékeltem, ahogy csendesen siklik alattam a szán, s a ropogó friss hó altatót zümmög.
Felsejlett bennem egy régi érzés, mikor felásva a hótakarót, ráleltem a kesztyűmre. Akkor boldog voltam. Úgy, mint most, mikor az emlékeimre találtam rá. Elhatároztam, nem hagyom veszni a régi telek varázsát!

Íme, néhány ital, amely mellett felidézhetjük rég elfeledett emlékeinket, meglelhetjük elveszettnek hitt kesztyűinket. Persze, mint minden mást, ezeket a recepteket is egy öreg szakácskönyvünkből kerestem elő.

Forralt bor
Hozzávalók: 1 liter bor, 2 citrom leve, 10 dkg porcukor, 10 szem szegfűszeg, fahéj,
A bort és az ízlés szerinti mennyiségű többi hozzávalót forráspontig hevítjük, de nem forraljuk, mert az ártana a bor aromájának.

Grog
Hozzávalók: 5 cl rum, 2 cl bor, 3 cl citromlé, 3 kiskanál porcukor
Összekeverjük a hozzávalókat, és forráspontig melegítjük.

Narancs flip
Hozzávalók: 1 dl narancslé, 1 tojássárgája, 1 evőkanál méz
A hozzávalókat egy shakerben alaposan összerázzuk, koktélpohárba töltjük, majd egy karika naranccsal díszítjük.

Karácsonyi puncs
Hozzávalók: 1,2 liter almabor vagy almalé, 1 db fahéjrúd, negyed teáskanál őrölt szerecsendió fél dl méz, 3 evőkanál friss citromlé, 1 evőkanál reszelt citromhéj, 4-5 dl ananászlé, fahéjrudacskák
Egy nagy fazékban forraljuk fel az almabort egy nagyobb darab egész fahéjjal, majd állítsuk takarékra a lángot. Fedjük le, és lassú tűzön még öt percig főzzük. Vegyük le a fedőt, adjuk hozzá a maradék alapanyagokat, a fahéjrudak kivételével, majd még további öt percig főzzük. Puncsos tálban kínáljuk. Mindenki kapjon egy fahéj rudacskát is, azzal kavargathatja az italát.

Gyümölcsös-fűszeres téli itóka
Hozzávalók: 2 dl ananász dzsúsz, 2 dl narancs dzsúsz, 4 evőkanál fekete tea, 1 csipet reszelt szerecsendió, 4 szem szegfűszeg, 1 rúd fahéj, méz
Forraljuk fel a narancslevet a szegfűszeggel és a fahéjjal, majd hagyjuk állni fél órát. Közben főzzünk erős fekete teát, és ha kihűlt, ízesítsük mézzel. A fűszeres narancsléhez keverjük hozzá a teát, az ananászlevet és a szerecsendiót, és mielőtt hőálló poharakba töltenénk, forraljuk fel még egyszer.

Kellemes lazulást kívánok mindenkinek!
(Ezentúl pedig figyeljünk oda jobban a bögréinkre! Ki tudja melyikből kandikál ki egy rég elveszett kesztyű…)