Húgom kisfia, Balázs hamarosan négy és fél éves lesz.

Kis barátjának, Kristófnak pár hónappal ezelőtt húgocskája született. Azóta Balázs egyre gyakrabban emlegeti a testvérkét.

Múltkor az egyik pulóverét nézegetve megjegyezte, hogy ez már neki elég kicsi, majd szól Anyának, hogy tegye el a kistestvérnek. Más alkalommal pedig közölte velem, majd ő elmagyarázza a kistestvérének (akit szerinte Lucának fognak hívni, pont úgy, mint Kristóf kishúgát), hogy nem szabad a villanykapcsolókkal játszani.

Korábban nem foglalkoztatta ez a kérdés, pedig a rokonok nem egyszer megkérdezték tőle, illetve a szüleitől: lesz-e utánpótlás? Bezzeg most! Múltkor keresztanyám egy telefonbeszélgetés során ismét visszatért a témára, és azt mondta Balázsnak, hogy kockacukrot kell tenni az ablakba a gólyának, hogy hozzon kisbabát. Amint véget ért a csevegés, a kisfiú a konyhába indult…
Először a teraszajtóhoz rakta a kockacukrot.
– Miért nem teszed inkább az ablakba? – kérdezte mosolyogva a nagymamája.
– Akkor a redőnyt is fel kell húzni, különben nem tud bejönni a gólya – mondta Balázs.
– A Jézuska is be tudta hozni a karácsonyfát – folytatódott a párbeszéd.
– A Jézuskát Anya engedte be – hangzott a válasz.

Végül a kockacukor mégis a konyhaablakba került. Aztán a folyosó ablakába. Talán ott hamarabb megtalálja a gólya…

Balázs egy ideig még nézegette a kockacukrot, majd megszólalt: – Én inkább megeszem. Később még hozzátette: – Egyszer majd úgyis lesz kistestvérem.