Az utóbbi napok nagyon szép őszi időjárása többször az udvarra csábított bennünket.

A gyerekekkel sokat kergetőztünk, fociztunk, játszottunk a szabad levegőn. Egyik ilyen alkalommal miközben éppen Lillát hintáztattam, Peti lélekszakadva rohant oda hozzám egy bogár elől. Nemrég a temetőben megcsípte egy darázs, azóta nagyon fél minden rovartól. Ezúttal sikeresen megmenekült a támadó elől – én azt sem láttam, miféle szerzet volt az elkövető. Kérdeztem hát a fiamat, hogy darázs elől szaladt-e? Azt válaszolta: „Nem. Ez egy pók volt. Olyan nagy pók, mint apa, csak apa emberből van.”

Ezen a kijelentésen órákig kacagtam, de előtte még gyorsan elmeséltem telefonon az apjának is a történetet, nehogy elfelejtsem, mire hazajön.