Időnként szívesen lennék olyan, mint egy medve.

Te lennél a tavaszom, a többi időt pedig végigaludnám. Észre sem venném a percek és órák lassú, monoton vánszorgását…

*

Reggel egyedül ébredek. Nagyon lassan felöltözöm, megmosakszom, megreggelizem, és pár év múlva elkezdek dolgozni is. Hosszú esztendők múltán beiktatok egy ebédet, utána pedig felhalmozom a tennivalókat – szinte egymást nyomják agyon –, megpróbálva felgyorsítani a tempót. Ez sajnos nem működik úgy, ahogy szeretném, és este hatig eltelik száz magányos év. Akkor végre megjössz. Átölellek, megcsókollak, átölelsz és megcsókolsz, és így a világ legboldogabb emberévé válok. Öt perc múlva már másnap délután van, menned kell. Ez a relativitás-elmélet a gyakorlatban.

*

Juan Villalobos Ternera Johnston Pilar Quentin-al-Mahar de Barcelona lova nyergében felvágtatott az oromra, kidüllesztette mellét, mélyet szívott az otthoni levegőből, és felszegett állal nézett szét a vidéken. Miközben jobbjával a kantárt szorította, balját pedig kardja markolatán pihentette, arra gondolt, hogy rövidebb és normálisabb névvel talán nem röhögné ki minden jöttment, és nem kéne folyton felmenekülnie az oromra.