Egy szelet Itália

Tompa Orsolya 2017.8.14. 18:40

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

Nemrég szerencsém volt elutazni Olaszországba, és megnézni a fővárost egy „tanulmányi út” során. Felejthetetlen élmény volt! Az utazásnak mindig van egyfajta varázsa, akármivel is megyünk. Busszal indultunk neki, így „röpke” 14 óra alatt oda is értünk Olaszországba. A táj, amit a buszból láttunk igazán felemelő volt. A könyvre, amit magammal vittem az útra, nem is volt szükség, annyira magával ragadott a táj: a budapesti régi épületek, a Balaton, a határátlépések, a szlovéniai magas hegyek és mély völgyek, amik falvakat rejtettek, az olasz sztráda, az ottani vonat (ami nem olyan, mint a magyar), vagy az ott elénk táruló környezet, lankás dombok, földek. Ez mind máshoz nem fogható érzést ad az utazásnak.

A kis kirándulás alkalmával Lido di Jesoloba és Rómába látogattunk el. Nem volt szervezett program, mindenki mehetett, amerre látott, így a barátnőmmel ketten vágtunk neki a kalandnak. Az első napot, illetve annak estéjét Lido di Jesoloban töltöttük a tengernél. A tengerparthoz sétálva páratlan látvány fogadott minket. Semmihez sem fogható az a nyugalom, amit akkor érez az ember, amikor a végtelen víztömeget nézi. Nem figyel semmi másra, csak a hullámokra, a sirályok hangjára, és a saját, belső hangra. Tengernyi időt tudtunk volna még eltölteni ott, tovább hallgatni a hullámok csapkodását, a homokban futkosni és kagylókat keresni, de elcsábított minket az igazi olasz pizza gondolata és az íze is. Ég és föld a különbség aközött, amit ott kapunk, és amit itthon.

Másnap reggel a reggeli után Róma felé vettük az irányt. Ismét gyönyörködhettünk a gyönyörű olasz tájban. Rómát az örök város: az ókori birodalom, az ókori Róma monumentális épületei és érzésvilága. Igazán különleges, ahogyan az új rész és az ókori rész összefonódik a városban. A régi, jellegzetes műemlékek, épületek, szobrok, az olasz éttermek, az utcai zene és a macskaköves utcák igazi olasz érzést adnak az embernek. Annyi a látnivaló, hogy három nap is kevés lenne rá. Bármerre nézünk, egészen biztosan felbukkan egy bazilika, egy templom, egy műemlék. Tömegközlekedésre nincs is mindig szükség, annyira közel vannak egymáshoz a nevezetességek, hogy sétálva egy térképpel a kezünkben is könnyen elérhetjük. A szállásunk igazán jó helyen volt, a belvárosban, ahonnan 20 perc volt a Colosseum, ami magában is megtekinthető, illetve kombinált jeggyel a Forum Romanum és a Palatinus is megnézhető. Egy egész napot érdemes rászánni, ha valóban végig akarjuk járni. Amíg körbe nem jártam a Colosseumot kívül-belül gyakorlatilag el sem hittem, hogy ott vagyok és a saját szememmel látom, ami ennyi év után is fennmaradt. Számomra kicsit meglepő volt, hogy a Colosseum méretéhez képest a küzdőtér milyen kicsi. A Forum Romanumra a Capitoliumból is rá lehet látni, de korántsem az egészet. Az ókori városrészt mutatja be, a megmaradt alapokat, falakat, amik annyi mindenről tudnának mesélni. A Capitolium helyett a Forum Romanumot jártuk végig. El se hittük, hogy milyen hatalmas területet foglal el. Amikor az ember már azt hinné, hogy most már tényleg elértük a végét, akkor döbbenünk rá, hogy a felét se láttuk. Több kilométer területen helyezkedik el, a végéből pedig egyenesen a Circus Maximusra nyílik kilátás. Több helyen láttunk munkagépeket, mert folyamatos feltárás alatt áll.

A Palatinus a régi római kori szobrokat, cserépedényeket, megmaradt épületrészeket, freskókat, használati tárgyakat mutatja be. Az egyik legérdekesebb része egy sötét helyiség, melyben a régi, megkopott falfestményeket a modern technológia segítségével mutatták be, hogyan néz ki. A látnivalók sorából nem maradhattak ki a bazilikák, a templomok (a maguk egyedi freskóival, díszeivel, hangulatukkal, ahogyan bemutatták a Teremtést és megformálták a Tudás Fáját), az Angyalvár, a Pantheon, a Trevi-kút, a Piazza Navona, a Tevere folyó, a Spanyol lépcső és természetesen a Vatikán sem. Mind páratlan csodák a városban.

Olaszország és Vatikán vallásos államok, ezt mindenhol érezni lehetett a levegőben. Nagyon komolyan veszik, hogyan léphet be az ember a templomba. Engem például hosszú ujjú nélkül be sem engedtek volna a spanyol lépcső tetején álló templomba, mert csak félig takarta a vállam. Rómában és Vatikánban mindig tömeg van, ezek azok a helyek, ahol biztos, hogy mindig kígyózó a sor. A Vatikánba nem jutottunk be, annyian vártak arra, hogy legalább a Szent-Péter térre lejussanak. Bár, hozzá kell tenni, hogy éppen aznap mentünk, amikor a pápa beszédet tartott, és a hívők már kora reggel elfoglalják helyüket. És csak érkeztek és érkeztek, délután 14 óra után pedig a beszéd miatt eleve be sem engedtek már senkit. Így elmentünk az Angyalvárba, aminek a tetejéről a kilátás kárpótolt minket. Az Angyalvárból be lehetett látni szinte az egész várost, közvetlen rálátást nyújtott a Vatikánra és a Teverére is, egyszerűen elképesztő volt. Odabent régi freskók és tróntermek voltak, kiállításokkal. Hadrianus császár síremlékeként épült meg, később pedig a pápának nyújtott menedéket. Egy titkos alagút köti össze ugyanis a Vatikánt az Angyalvárral.

A Pantheon ma is egykori formájában áll Rómában, a tetején egy lyuk van, és az a jelentősége, hogy amikor beesik az eső rajta, fényjátékot lehet látni a márványlépcsőkön. Sajnos mi erről pont lemaradtunk. Viszont dobtunk be pénzt a Trevi-kútba, ez szinte kötelező annak, aki Rómába megy. A kút ami körül nagyon keskeny utcák vannak és kevés a hely, mégis rengetegen vannak ott, és dobálják be a pénzt. A Spanyollépcsőt élmény volt megmászni, hogy be tudjunk menni a templomba, igazán szép volt, bár képekről sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. A Piazza Navona egy hatalmas tér közel a Pantheonhoz egy hatalmas gyönyörű szobrokkal díszített szökőkúttal, akárcsak a Trevi-kút.

A Vittorio Emanuele emlékmű a Colosseumhoz közeli, ami ugyancsak monumentális és gyönyörű. Szerencsések voltunk, hiszen láthattuk a Festa della Repubblicát is, vagyis a Köztársaság Napját. Ilyenkor a Colosseum és egész környéke le van zárva, katonák, sportolók, miniszterek, apácák vonulnak végig egy kijelölt útvonalon így ünnepelve. Róma még számos varázslatos kulturális és gasztronómiai élményt tudott volna nyújtani a pizzán, spagettin, és fagyin kívül, de a kimaradt részekre legközelebb kerítünk sort. Hiszen a látnivalóknak sosincs vége, mindig lesz valami, amit meg kell nézni, amit meg kell tapasztalni.

Egyszer mindenképp el kell látogatni Rómába, kihagyhatatlan és felejthetetlen élmény.