Fogalomvadászat


Póda Erzsébet  2020.7.30. 15:58

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

Hiszen egy kattintás – és máris a miénk egy-egy szócikk leírása arról, ami éppen akkor és ott érdekel bennünket. Egyetlen pillanat alatt megszámlálhatatlan adat áll a rendelkezésünkre. Kiválaszthatjuk melyik az, amely éppen elfogadható a számunkra. És ez attól teljesen független, hogy az adott infónak mennyi az igazságtartalma. Mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. Még azt a fáradságot sem kell venni, hogy leellenőrizzük, mennyire felel meg az adott magyarázat a valóságnak, vagy egyéb kívánalmaknak. Hozzászoktunk már, hogy azt fogyasztjuk, amit „elénk öntenek”: azt tesszük, azt vesszük, azt esszük és isszuk. A testi és a szellemi táplálékunkat is mások határozzák meg, és még ha úgy is tűnik, ha azzal is áltatjuk magunkat, akkor sem mi döntünk. Rég nincs szabad kezünk a saját életünk irányításában. Lassan elszakadunk a realitástól is, és egy másik térben folytatjuk majd, a digitálisban.


Gyermekeink már ebben nőnek fel: szinte egyfolytában a színes játéktérben tartózkodnak, amelyben minden azonnal történik. Rá vannak szoktatva, és eljön a pont, amikor már nem tudnak többé kiszakadni onnan. Így építik le teljesen az igazi akaratukat és döntésképességüket. Így nő fel egy merőben más emberi generáció.

Persze, ilyenkor megkaphatja a korosztályom a jelzőt: maradiak vagyunk, öregszünk, nem értünk semmit, ez egy másik kor, egy gyors világ, amihez mi, a lassú előéletünkkel képtelenek vagyunk alkalmazkodni. Pedig képesek vagyunk. Pedig igenis értjük. Azért, mert éltünk már diktatúrában – és öltözzön bármilyen ruhába, álcázza magát bárhogyan, akkor is tudjuk, hogy az mit jelent, mivel jár. A felelősségteljes szülő felfogja, hogy a gyereknevelés komoly feladat. Tudja, mit jelent aggódni. Tudja, hogy az anyagi dolgok múlandók, és a legértékesebb, amivel a gyermekünket útjára engedhetjük, az az ismeretanyag, amit életünk során összegyűjtöttünk, s amit a következő generációnak továbbadhatunk, hogy segítsünk nekik. Mint ahogy az elődeink, és mint ahogy az a régimódi lexikon…

…Amit a minap levettem a könyvespolcról, lapozgatni kezdtem, és elfelejtettem az időt számolni. Hihetetlen élményt jelentett „holisztikus utazást” tenni a fogalmak világába! S miközben az olyan hagyományos értékek jelentése után kutattam, mint a becsület, a tisztesség, erkölcs vagy vallás, rá kellett jönnöm, hogy ezeket csak egyéni szinten tudjuk betartani. Csak a bennünk élő lélek, a saját rendszerünk, ha úgy tetszik, lelkiismeretünk az, ami ezt meghatározhatja. Lehet (élet)úticél, lehet (élet)útmutató, támasz és menedék, de az értékrend betartása az egyén számára a legfontosabb. Ez tesz állhatatossá, megingathatatlanná, kikezdhetetlenné. Sőt, szabaddá! Nem baj, ha a világ álságos, hazug, gonosz és tévútra akar vezetni – ha az egyén tudatában van a saját értékrendjének, sokkal könnyebben képes a lehető legeredményesebben bejárni a saját életútját. Hiszen, ha idebenn „rend” van, akkor történhet bármi, senki és semmi sem képes bennünket eltántorítani.

A nagy gondolkodók azt állítják, az értékrend koronként változik. A történelmünk során időszakonként többféle is érvényben volt. Az ókori filozófusok úgy tartották, az erény úgy fejlődik, ha az ember számára megszokássá válik a jócselekedet, ezáltal nemesedik a jelleme, így lesz boldog és egészséges lelkületű. A legfontosabb (ősi és örökérvényű) erkölcsi erény az igazságosság, a mértékletesség, a bátorság és a bölcsesség. Fogalmak, amelyek szinte teljesen kikoptak a köztudatból. Talán ezért is van, hogy a mai ember, hiába van meg mindene (ház, autó, ruha, étel-ital, és még sokáig sorolhatnánk) nem találja a helyét, egyre kevésbé érzi boldognak magát. Pedig a megoldás elég egyszerűnek tűnik: sokkal többször kéne jót cselekednie, akár csak egészen kicsi adagokban is…

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.