Téli kontrafaktumok
Egy újabb vasárnapi vers. Az évszakoktól függetlenül mindig mindenkiben ott van egy darab tél....
1.
Futottunk a havon
egy hóember felé,
amihez odahajolva
az arcunk
ugyanúgy
egy pillanat alatt
olvadt
el.
A zsebeinkbe raktuk
megmaradt részeinket,
amiket már
azelőtt
sem
találtunk.
A tekintet két ellentétes
oldalán fogunk
állni.
Minden elolvadt,
kivéve a tenyered.
Az kemény és fagyos,
mint az esti
ölelésed.
2.
Ez most ilyen.
Hallgat.
Nagyot nyel.
Egy ideje
a háztetőn
lévő cserepeket
számolom,
hogy ne vegyem észre,
ha elmész.
3.
Ott, ahol
nem vagy,
mindig oda
várnak.
Minden monoton,
hiába a napszakok.
Csak a lemenő nap sugarai
a farakáson.
Várod, hogy holnap kezdődj.
Tenyeredben
megolvadt
jégcsapok.
4.
A hétvégék
is üresek.
Jó lesz ez.
Mégsem…
Inkább betakarózol.
5.
Délutánonként
celofánba csomagolnád
a tájat,
amit elnyel az üres ház.
Minél messzebb mész,
annál közelebb
van minden.
Fecskés kép,
tányértörés,
hógömbdarabok,
kibiztosított fegyver.
6.
Azt hiszem felnőttem.
Már egyedül fizetem
be a számlákat,
már el tudok
mosogatni,
már hagyom
a testem…
Ezt jelenti felnőni.
Annyira jó lenne
egy másik rossz.
Másik jó nincs.
Szánkózni szeretnék
sivatagi tevékkel.
7.
Az igen és a nem
között
van egy hosszú szünet.
A többit fejezzétek
be helyettem.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Haikuvariációk nyárra
Most kezdődik csak igazán a nyár! Mi másról is szólhatna vasárnapi versünk?
2022.6.26.
Kiszámíthatatlan szerelem
Vasárnapi versük témája ismerős: és így nyár vége felé is megtörténhet velünk.
2021.8.22.
Mozaikok
A jó vers igenis hiánycikk. Úgyhogy boldogok vagyunk, ha meg-megoszthatunk egy-egy vasárnapi lírát.
2021.7.31.
A rovat további cikkei
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.