Menedék


Póda Erzsébet  2022.11.19. 23:54

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

...valahol mélyen mindannyian tudjuk, tudnunk kell, hogy ezzel nem ér véget ez a csinált hisztéria. Hogy olyasvalami történik velünk, aminek nem értjük sem az okát, sem a következményeit, sem a célját.

Az utóbbi idők változásai hatalmas zűrzavart okoztak az emberekben. A szavak értelmüket vesztették, vagy más töltetet kaptak, a rend felbomlott, az értékek elvesztek, a lelkek megbetegedtek. A régi szürreális-futurisztikus filmek színfalai szinte a hétköznapjainkká váltak. A viselkedésünk, a beszédünk, a kommunikációnk kifordult magából. Nem értjük mások gondolatait, de a szavait sem, sőt valljuk be: nem is érdekel bennünket. Nem csoda, hiszen mást sem hallhattunk hosszú időn keresztül, csak azt, hogy: az „én” a legfontosabb!


A szavak értelme lassan teljesen megváltozik. A „szeretet” szóba mindent bele lehet csomagolni, s most épp az „igazi, valódi, őszinte” szavaink kerültek kiforgatásra. Csak figyeljük meg, ha felbukkannak: biztosak lehetünk benne, hogy vagy féligazságot, vagy épp hazugságot akarnak lenyomni velük a torkunkon. A számokban sem bízhatunk – a statisztikákat úgy lehet csűrni-csavarni, hogy bizonyos érdekeket szolgáljon ki, miközben a tömegeket nagyszerűen lehet velük (is) manipulálni. Közben a valóságunk meghasadt: ma már egy ember több dimenzióban is létezhet. Úgy tűnik, mintha ezt az egészet láthatatlan kezek vezényelnék, s lehet, hogy ezzel a feltételezéssel nem is állunk messze az igazságtól…

A gyökereink múlt században kezdődő és következetesen végrehajtott elszakítása megtette a magáét. Nem emlékszünk felmenőink nevére, elvesztettük önazonosságunkat, nem tartjuk a szokásokat, nem használjuk az évszázados hétköznapi tudást, amit felhalmoztak, s amit sok-sok évszázadon keresztül jóindulattal adtak át a generációk egymásnak. Ma már nem ezt a megtapasztalt gyakorlati ismeretet használjuk, hanem, amit a média diktál – legyen szó a háztartásról, gyermekgondozásról, nevelésről, viselkedésről, vagy bármi másról. S még, ha tudatában is vagyunk ennek, nem teszünk ellene semmit. Mindent felülír a kényelem.

Ennek persze ára van, mégpedig az, hogy valójában semmi beleszólásunk nincs a saját életünkbe. És ez egészen addig így lesz, amíg nem tudatosítjuk, mi történik velünk. Mert balga ember az, aki az örökölt értékeit elhanyagolja, elhagyja csak azért, mert a pillanatnyi érdek úgy kívánja. Tovább kéne látni az orrunknál…

Szerencsére akadnak még csoportok, akik megértették, hogy a Földön semmi sem fontosabb az egyén számára, mint, hogy biztonságos közösségben élhessen. Még akkor is, ha ma attól zeng a média, hogy mindenki különleges, „más”, egyedi. (Meg attól, hogy tartsunk távolságot.) A magányos ember szenved, s ez előbb vagy utóbb megbetegíti. Kell, hogy legyen egy együttérző kis társaság, amelynek tagjai megértik egymás szavát, figyelmesek, segítenek a bánatban, támogatnak, ha gond akad, és örülnek a másik eredményeinek, sikereinek. Alakítsunk ki magunknak ilyen közösségi menedék-szigeteket, mert nagyon nagy szükségünk van (lesz) rá!

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6