Beszűkülés


Póda Erzsébet  2020.2.14. 14:20

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

Már az egyiptomiak halottaskönyvében is ott szerepelt a számonkérés: az elhunyt életében vajon figyelt-e arra, hogy ne szennyezze a környezetét… És ha tovább kutakodnánk, biztosan találnánk érdekes ókori, középkori, újkori felfogásokat, tanácsokat és megoldásokat is.


Mostanában is gyakran hallunk az élhető városokról, az élhető bolygónkról, a klímabarát megoldásokról. Persze ezek elsősorban a leggyengébb láncszemeknek, az embereknek szólnak, és nem a gigantikus környezetszennyező ipari és egyéb cégeknek, konszerneknek. A zöldpártok igyekeznek olyan témává tenni a kérdéskört, hogy a klímakatasztrófa fenyegető árnya minden nap ott magasodjon fölöttünk. Azt hihetné a mai ember – mivel ezt a magyarázatot kapjuk –, hogy az elődök azok, akik tehetnek a probléma globális nagyságúvá dagadásához. Pedig nagyapáinknak és nagyanyáinknak, és a mai kisembernek vajmi kevés köze volt/van a helyzet kialakulásához.

Igen, ma ész nélkül szemetelünk, de nem azért, mert a felmenőink könnyelműek lettek volna, hanem mert erről szól a fogyasztói társadalom. Nagymamámnak még egy bevásárlótáskája volt, a szomszédnéninek pedig egy fonott kosara. Azzal mentek a boltba, ahol nem műanyagzacskókba rakták a péksüteményt, hanem egyenesen a táskába, kosárba. A tejet visszaváltható üvegben árusították, a mosóport kartondobozban, a szappant pedig „meztelenül”, csicsás csomagolás nélkül. A büfében a szalámit és a majonézes salátát tányérra mérték, és lazán-egyszerűen mellétették a kiflit. Az én ifjúkoromban aztán megindult a műanyag propagandája és ezzel együtt az elterjedése is. Az elmélet az volt, hogy óvjuk-védjük a természetet, ne kelljen annyi fát kivágni… Rossz szemmel néztek mindenkire, akinek műanyagzacskó helyett szalvétába vagy papír-tízóraizacskóba volt csomagolva az elemózsiája. A generációm, sőt a mai húszasok-harmincasok is, még mosható-vasalható pelenkát viseltünk, mégis felnőttünk. Ez talán mosipelus formájában újra visszakerül a használatba (és a környezetvédők örvendeznek, hogy feltalálták a spanyolviaszt). Az eldobható pelenka iszonyatos tömegben halmozódik fel a szeméttárolókban.

Múltkori cikkemben utaltam arra, hogy az öregek „láthatatlanná válnak”, helyettük a kiskorúak, gyerekek a megmondóemberek. Mintha a környezetvédelemhez (is) ők értenének jobban, nekik kéne kioktatniuk az idősebbeket. Az egész annak a korlátozó propagandának a következménye, amely nem engedi meg a mai embernek, hogy vissza-visszatekintsen a múltba, onnan merítsen tudást, követendő értékeket. Hiszen elődeink nemhogy környezetkímélő módon éltek – egyszerűen rá voltak kényszerítve, hogy spóroljanak. Mára viszont az „élj a mának” olyan hatalmas erővel épült be a tömeg köztudatába, hogy rövidlátóvá tett bennünket.

Ha nem akarunk egyre jobban beszűkülni, ideje feljebb emelni a tekintetünket, és tudatosítani, hogy még ha megfoghatatlan is, igenis létezik múlt, jelen és jövő is.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6