Barátnők

Saloňová Andrea 2009.5.16. 16:09

A barátok azért vannak, hogy segítsenek egymásnak!

Ma kicsit meglepett a barátnőm. Az autósiskolában sajnos, nem sikerült a vizsgája. De nem ez döbbentett meg, hanem az, hogy nem akarta nekem elmondani, mi történt, ráadásul utálatos volt velem. Nem szoktam kritizálni az embereket, sem pedig elítélni. És ezzel a barátnőm tisztában van. Tudom, hogy ez egy kellemetlen csalódás, és azt is, hogy az ember nem szívesen beszél a vereségeiről. De úgy gondolom, a jó barátok éppen azért vannak, hogy segítsenek, fölösleges kérdések nélkül.

Néha elég egy kis simogatás, vagy az az érzés, hogy valaki mellettünk van. Hisz mindenkinek vannak rossz napjai, vereségei, mindenkit ér néha csalódás. A leginkább az fáj, hogy ilyesmi nem először történt meg, és már tisztáztuk, hogy egy igaz baráttal őszintén beszélhetünk bármiről. S most mégis ez történt...

Nem is értem: talán nem szeretné, hogy hozzá forduljak a fájdalmaimmal?! Elég durván utasított el. Túltettem magam rajta, gondolván, hogy elvakította a fájdalom. De egy kis hasadék maradt közöttünk, és nem az én részemről. Időt adtam neki, hogy tegye magát túl a csalódáson, és később próbáltam vele beszélgetni, de egyszerűen nem engedett közel magához. És én nem tudom, mit tehetnék, hogyan segíthetnék neki. Hisz az élet egyfolytában próbára tesz bennünket, egyszer fent, másszor lent. Ma neked megy jól, és holnap megint nekem.

Úgy érzem, hogy épp ezek a kis repedések teszik tönkre a barátságokat. Az apró irigységek, félreértések... Nem tudom, mihez kezdjek, de félek, hogy a barátságunk kihűlik. Félek, hogy nem kapok tőle több esélyt, pedig nem szeretnék elveszíteni egy jó barátnőt.

Már semmi más nem maradt nekem hátra, mint elmélkedni a barátság értékein. Vagy talán azon, hogy hol hibáztam?!

Fordította: Jády Mónika