Felemás barátság

Vég Erzsébet 2008.5.21. 11:10

Rég látott barátnőm úgy gondolta, éppen ideje meglátogatnia bennünket, hiszen még nem is ismeri a gyerekeimet.

Örömmel fogadtam a hírt és annak rendje és módja szerint vártam őt az állomáson. Ugyan az érettségi óta nem vagyunk napi kapcsolatban, de azért nagyjából „képben vagyunk” a másik életét illetően. Neki is két gyermeke van, élik a mindennapok taposómalmát és próbálnak túljutni az útjukba kerülő akadályokon. Ismerjük a képletet: a gyerekek még szinte állandó felügyeletet igényelnek, ezért az anyuka ritkán mozdulhat ki otthonról, férje bármennyire segítőkész és rendes ember – többnyire este 8-ig nem kerül haza.

Barátnőm most végre kapott egy egész hétvégi kimenőt; amit távol tölthet az otthonától, többnyire a fővárosban élő barátait meglátogatva. Igen ám, de nem akármilyen barátokról van szó, hanem férfiakról. Egész pontosan meleg férfiakról. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, hiszen mindenki ott és azzal barátkozik, ahol, és akivel akar. Amiért mégis ezt választottam a hónap témájában apropónak az az, hogy ez a történet is a férfi-nő barátságot boncolgatja, még ha mégoly rendhagyó módon is. Máris rátérek a sztorira, csak előtte leszögeznék valamit: szeretném, ha működne férfi és nő között a barátság! Legáldásosabbnak ezt rögtön a saját házunk táján (házasságban, élettársi kapcsolatokban) tartanám. De az is nagy kincs lenne, ha az embernek külső körből akadna ellenkező nemű barátja. Sokat segíthetne, ha egyik a másik segítségével jobban megérthetné a másik nem viselkedését. Mindezt pedig azért írom feltételes módban, mert sajnos alapvetően nem hiszem, hogy létezik ez a fajta barátság.

Viszont működhet, ha mindegyik kellően fegyelmezett és nem kezd el ábrándozni a másikról…

Most pedig a történet: Enikő az interneten talált rá úgy két éve a meleg srácokra, már nem tudom, hogy véletlenül vagy célirányosan keresve. Egyik fiúval, aki a médiából is ismert személyiség, egészen jól elbeszélgettek minden alkalommal, sőt, személyesen is találkoztak néha és vagy buliztak együtt, vagy megváltották a világot. Áradozott nekem korábban is barátnőm erről az állítólagos barátságról, jómagam meg egy kicsit értetlenkedtem.

Igaz, elvileg semmilyen veszély nem fenyegeti, hiszen a fiú a saját neméhez vonzódik, még véletlenül sem billenhet át a kapcsolat a másik iránti nemi érdeklődésbe.

Telt múlt az idő és a köztük levő szál erősödött, sőt talán túlságosan is közel kerültek egymáshoz – lelkileg. A pontos történéseket nem tudom, csak azt látom, hogy barátném kétségbeesetten próbál kapaszkodni ebbe a fiúba, akinek meglehetősen furcsa modorú barátai vannak (nem a nemi beállítottságuk miatt!) A kapaszkodás okát csak sejtem. Személy szerint egy percet sem vesztegetnék az illetőre. Az elmondottak alapján ugyanis azt látom, hogy legyezgeti az illető hiúságát ez a fene nagy ragaszkodás, amit Enikő az ő irányába mutat, de nem működik a lelkesedés a vissza irányba is. Persze nem biztos, hogy jól látom, de ez az érzés kerülget a találkozásunk óta. Mindenesetre barátném most szenved, mert a srác visszavonulót fújt, nem is akárhogy. Egyenes beszéd helyett nem válaszol, nem jelentkezik, nem veszi emberszámba a barátnőmet – szerintem.

Hogy amíg e sorokat írom, megváltják-e a világot és elsősorban tisztázzák-e a félreértést – már ha volt ilyen – nem tudom. Ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy Enikőnek mi lenne jó. Igaz, nem is tisztem eldönteni. Ha neki jó ácsingózni valaki után, ám legyen!

Mégis azt gondolom, hogy jobbat érdemelne…!