Álmodozás

Vég Erzsébet  2008.1.27. 16:57

„Álmodtam egy világot magamnak…”

Kislányként sokat álmodoztam. Megbabonázva néztem például a jégtáncos párokat és sokáig arról szólt az álmom, hogy én is úgy fogok siklani a jégen, ahogy ők. Akkor még nem is láttam közelről korcsolyát. Egy somogyi kisfaluból ezt az álmot nem igazán lehetett kivitelezni, már azt hiszem el is múltam tizennyolc, mire egyáltalán jég és korcsolya közelébe kerültem. Természetesen imádtam és imádom a mai napig – bár mint a mellékelt ábra mutatja, nem én nyerem a bajnokságokat...

Egy időben „világmegváltó” álmaim voltak. Feltétlenül jobbá szerettem volna tenni magamat és a körülöttem élőket. Ki jobban, ki kevésbé volt vevő a hóbortjaimra, de azért a faluban zajló „öregek segítése” címszó alatti akcióm bekerült az akkori kisdobos újságba. Ez a világmegváltás még néha ma is „kitör” belőlem, csak az energiáimat most máshova kell csoportosítanom, mert a gyerekeimnek van szükségük rám szinte huszonnégy órában. Sajnos egyelőre nem tudom az Emberiséget megállítani a saját vesztébe való rohanásban.

Eddigi életem során valamiért mindig „kakukktojásnak” éreztem magam, úgy a családban, mint az iskolában – függetlenül attól, hogy jó tanuló voltam. A lelkemet nem értette meg igazán senki – ezért is menekültem az álmaimba. Olyan baráti és szerelmi kapcsolatokról ábrándoztam, ahol fél szavakból is értjük egymást, ahol azonosak a fontossági sorrendek, az értékek, az emberek. Csak sokára jöttem rá (de még ma sem vagyok képes elfogadni), hogy az „adok-kapok” (legyen a kapcsolat barátság, szerelem vagy család) általában nem egyenlő mértékben működik.

Máskor jó állásról (olyan munka, amit szeretek csinálni, és amit jól meg is fizetnek) ábrándoztam/álmodoztam. Általában sikerült megtalálnom a kedvemre való elfoglaltságot, néha elég jó fizetéssel, máskor meg mondjuk átlagossal. Néhány év után, amikor a főnök rigolyái kezdtek fárasztani, arról álmodoztam, hogy egyszer majd a magam ura leszek, és nem fogok függni senkitől – legalábbis anyagilag. Ezen az ügyön éppen most is dolgozom.

És, hogy álmodozom-e mostanság? Hát, persze! Igaz, ma már kicsit „földhöz ragadtabbak” az álmaim. Egészségben, szeretetben élni a párommal, nevelni a gyerekeket egy saját házban. Talán első olvasatra nem tűnik nagy ügynek, most mégis ez a legnagyobb minden álmom közül.

Hozzászólások

@

Küldés