Álom és valóság

Póda Erzsébet 2008.1.28. 14:13

Az álmodozás az élet megrontója – tartja egy mondás, és a nők köztudottan sokat álmodoznak.

Ideális, megértő és szerető társról, zseniális gyermekekről, összetartó családról, rokonokról, akikre mindig lehet számítani, titoktartó barátnőkről, szolid hódolókról, érdekes munkahelyről, kreatív munkáról, megértő főnökről, boldogságról, romantikáról…

Probléma azonban mindig akad, hisz azért élünk, hogy megoldjuk azokat. Mert ha ideális férjünk/barátunk van, akkor is előfordulnak súrlódások. Ha zseniális a gyermekünk, akkor is szófogadatlan néha. A boldogság és a romantika pedig mulandó dolgok, pár percig tartanak csupán – de beleunnánk, nem lelnénk semmi izgalmat benne, ha végtelen időkig tartana.

El kell fogadnunk, hogy a valóság és a képzelet nem ugyanaz. Az élet pedig úgy szép, ha mindenben mértéket tartunk. Kiegyensúlyozottságunk titka abban rejlik, hogy ezt a tényt elfogadjuk, és magunkat is elfogadjuk olyannak, amilyenek vagyunk. Nem nyúlunk tompító szerekhez, nem csapjuk be magunkat, nem hazudunk önmagunknak, és nem hisszük, hogy sorsunknak anélkül is jobbnak kéne lennie, hogy tennénk érte valamit! Épp ellenkezőleg – keressünk, kutassunk, mi magunk próbáljunk meg rálelni az arany középútra! S ha nem is találjuk meg minden problémánkra a megoldást rögtön és elsőre, bátran próbálkozzunk tovább! Legyen a kudarc számunkra kihívás – ha sikerül legyőznünk (és miért ne sikerülne?), ezzel feljebb juthatunk életünk lépcsősorán!

Annak ellenére, hogy a valóság és a képzelet nem ugyanaz, tehetünk azért, hogy álmaink és vágyaink valóra váljanak. A megálmodott és a valós világ között nem húzódik legyőzhetetlen szakadék. Nem menekülhetünk a valóság elől a képzelet világába, de időnként igenis fantáziáljunk, hogy jobb kedvre derítsük magunkat! A fantáziálás után pedig már csak egy lépés kialakítani azt az érzést, hogy a számunkra ideálisnak tartott dolgot vagy helyzetet, tehát vágyainkat, céljainkat a magunkénak tudjuk. Miután pedig ezt az érzést tökéletesen megerősítettük magunkban, az élet maga gondoskodik arról, hogy meg is valósuljon. Persze mindez nem mindig megy egyik pillanatról a másikra, és nem mindig sikerül minden erőfeszítés nélkül, de hagyjuk magunkat meglepni! Képzeljük el, mit akarunk, és bízzunk a sorsban, a véletlenekben, önmagunkban! Ha görcsölünk, türelmetlenkedünk, vagy örök vesztesnek tartjuk magunkat, garantáltan nem fog sikerülni. Viszont ha könnyedén vesszük, abban a hiszemben, hogy biztosan megkapjuk, amire vágyunk, nagy és kellemes meglepetések fognak érni bennünket életünk során.

Ne feledjük, minden ember küszködik valamivel! Azért van ez így, mert nem tétlenségre születtünk, hanem arra, hogy felfedezzük a világot a magunk számára, hogy megkeressük benne mindazt, ami számunkra szép és jó. Erre viszont nem vagyunk képesek, ha szüntelenül sajnálkozunk magunk felett. Hiába várunk ölbe tett kézzel arra, hogy valaki más oldja meg helyettünk a mi problémáinkat, más intézze el folyó ügyeinket, más találja ki céljainkat, vágyainkat – senki sem képes ezt megtenni helyettünk.

Saját álmainkat, vágyainkat csak mi magunk tudjuk valóra váltani. A recept sem bonyolult hozzá: nem kell más, mint némi fantázia, kevéske akarat és cselekvés, valamint pozitív hozzáállás…