Mitől barát a barát? (1)

Halász Kata 2009.5.10. 7:25

Vannak vágyálmaim arról az emberről, akit a legjobb barátomnak nevezhetek.

És vannak vágyálmaim magamról, akit valaki a legjobb barátjának nevezhet. A baj az, hogy a kettő nem tökéletesen fedi egymást.

Változunk

A következő interjúba az interneten botlottam. Az óvodás Tomit a barátságról faggatja a riporternő.

– Mi a barátság?
– Amikor egy fiú szeret egy fiút vagy egy lányt vagy egy lány szeret egy lányt vagy egy fiút. De nem mennek el úgy... a végéig.
– Melyik az a pillanat, ameddig elmennek?
– A nyári szünetig. De Ádámot utána is szeretni fogom.
– Ádám a barátod?
– Igen.
– Honnan tudod, hogy ő a barátod? .
– Majdnem olyan a haja, mint nekem.
– Még valami?
– Nem. Ennyi nekem elég.
– Gábor is a barátod?
– Nem mindig. Amíg fel nem idegesítem magam, addig szeretem őt.
– Egy barát nem idegesíthet fel a másikat?
– Minek nekem egy ilyen idegesítő barát? Egy igazi barát nem bánt. A barátság egy mély dolog.
– Mennyire mély?
– A nyári szünetig.
– És utána?
– Az attól függ,…hogy felidegesítem magam vagy nem.
– Szerinted van egész életre szóló barátság?
– Azt hiszem, csak a házasságban. Van közös számlájuk, közös gyerekük, macskájuk, és valakinek még teknőse is van!
– Szerinted mi a különbség a nők barátsága és a férfiak barátsága között?
– A férfiak kemények és szeretnek verekedni. A nők meg állandóan csak dumálnak, a lányok meg folyton babáznak.
– És a férfiak milyenek?
– A férfiak okosak és tudják, hogy kinek kell behúzni. A férfiak között különféle barátságok vannak, de a nők csak a nőket szeretik, és mindig csak beszélgetnek. És, ha a gyerek szeretne az anyukájával játszani, ők csak beszélnek, beszélnek, beszélnek, és soha nem hagyják abba.
– Apukád játszik veled?
– Igen, ha van ideje.
– És ha nincs?
– Akkor egy picit később.
– És ha meglátogatja egy barátja?
– Akkor hárman férfiak elmegyünk otthonról, és mindig van valami elfoglaltságunk.
– Milyen elfoglaltságaitok vannak?
– Hát... férfias.

Tomi szerint a barátság feltétele, hogy hasonlítsanak egymásra. Ne csak a lelkük és a világhoz való hozzáállásuk, hanem az elfoglaltságaik, a hobbijaik is (és a hajuk). A kisfiú számára az a fontos, hogy jól megértsék egymást, de a megértés egyelőre csak a játékra korlátozódik, hiszen egy gyerek életének a legfontosabb helyszíne a homokozó és a játszótér. Akivel nem tud együtt játszani, mert eltérő szabályok szerint gondolkodik, rövid időn belül bosszantani fogja, és a nyári szünet után elfelejtik egymást. Új barát után néznek, és eszükbe sem jut őrlődni. Sérülésmentesen továbblépnek.

Korunk előrehaladtával változnak barátságaink. Hiszen változunk mi, és változnak életünk színterei egyaránt. Ha a változás nem párhuzamos, hanem széttartó, akkor a barátság előbb-utóbb meg fog szűnni. Ez gyakran megesik az általános iskolai, akkor örökké tartónak hitt lelki társunkkal kapcsolatban, de akármilyen nagy változást jelentő életszakaszban jellemző lehet. Olyan barátra vágyunk, aki minden téren a támaszunk lehet. És mi is az övé.

Mindenki arra vágyik, ha egyszer valakiben megtalálta az igazi barátot, akkor életük végig, történjen bármi, megmaradjon a szoros kötelék. Azonban az idő, a körülmények, saját magunk és a másik változásai okozhatnak meglepetéseket. Biztos sokakkal előfordult már az, hogy úgy ült a valamikori legjobb barátjával szemben, mintha idegenek lennének. Annyira eltávolodtak egymástól, annyira megdöbbentő a régi összhang hiánya, hogy óhatatlanul eszükbe jutott: hogy-hogy mi barátok voltunk?

A legtöbb ember azt állítja, hogy felnőttként nehéz, szinte lehetetlen új barátokat szerezni. Gyerekként az ember nyitottabb, kevésbé előítéletes, könnyebben barátkozik, míg felnőttként már megvan a kialakult véleménye a világ dolgairól, vannak rigolyái, szokásai, amikből nem szeretne engedni. Szerintem ez csak részben igaz. Tény, hogy fiatalként könnyebben megy a barátkozás, könnyebb több új embert megismerni, de felnőttként, amikor feltételezhetően érettebb az ember, ismeri saját magát és a korlátait, valamint jobb emberismerő, képes arra, hogy igazi barátokat szerezzen, olyanokat, akik sokáig mellette lesznek.

(Folytatjuk)