Babás reggelek 2

Vég Erzsébet  2006.12.29. 10:39

Milyenek is a babás reggelek, amikor már nemcsak egy baba, hanem kettő van a családban?

A fiam már egészen más dolgokat produkál, mint az első írás születésekor, főleg, mert időközben megszületett a kistestvére, Lilla.

A kisasszony kellően felbolydította az életünket: három héttel előbb jött, épp amikor az utolsó simításokat végeztük a gyerekszobán és a nagyszobában csak ösvényeken lehetett közlekedni. Aznap mentünk be a kórházba és fogalmam sem volt, hogy mire jövök haza (szerencsére kellemesen csalódtam, a párom mindent rendbe tett). Másrészt, mióta hazajöttünk, Lillához igazodik mindenki. A bátyjának is meg kellett tapasztalnia, hogy már nem ő áll kizárólag a figyelem középpontjában. Pont azért viszont, hogy ezt az időszakot kicsit könnyebben vészelje át, és ne törjön ki rajta a féltékenység, azt találtuk ki, hogy az első két hétben, amíg az apja itthon volt, ő foglalkozik majd vele, sőt vele is alszik.

Ez a „projekt” annyira sikeres volt, hogy a két „pasi” elválaszthatatlanul összemelegedett. Hiszen apával olyan játékokat is lehet játszani, amit anya nem tud, vagy nem akar, illetve idő hiányában nem játszik (apának nincs ott pluszban a háztartás és a főzés „öröme”). Együtt jártak ki az erdőbe gombát szedni, apa fürdette őt, apa készítette a kakaóját, és azután apához bújva itta azt meg este is, reggel is. (Ehhez a „mutatványhoz” apa azóta is ragaszkodik, még ha el is késik kicsit miatta a munkából…)

Ezért aztán a reggeleink úgy néznek ki mostanság, hogy Lilla általában hatkor ébred, és ha nem pattanok azonnal az első nyöszörgésre, akkor szörnyű bömböléssel jelzi (hiába, Oroszlán), hogy ő most már nagyon éhes. A hűvösebb reggelek miatt inkább maradunk a meleg ágyikóban, s míg ő békésen szopizik, addig apa elkészíti a kávét. A bömbölésre vagy a kávé körüli csörömpölésre aztán Peti is felébred, és úgy szalad át a kisszobából hozzánk, csak úgy csattog a meztelen talpa.

Ennek (t.i. ébredésének) örömére apa elkészíti az ő kakaóját is. Amíg az apja a konyhában bíbelődik, Peti konstatálja, hogy a kiságy üres, Lillát tehát nálam kell keresnie. „Lyillya” felkiáltással odarohan, megsimogatja, engem is megpuszil. Ezután én a szabad kezembe megkapom drága páromtól a bögrémet kávéstól, ő a sajátját leteszi, amíg mindketten befészkelik magukat mellénk, aztán Peti kakaózni, apa kávézni kezd. Szerintem murisan nézünk ki így az ágyban, én mégis nagyon szeretem. Ilyenkor mindig megkérdezem magamtól, hogy mit is akarok még? Minek korholom a páromat holmi csip-csup ügyek miatt, amikor a reggeleinket ilyen remekül megszervezzük, és nyugodtan, békésen indul a nap.

Egyik gyerek sem teketóriázik sokat az evéssel. Lilla, evés után, általában nézelődik még egy fél órát, aztán békésen szuszog a vállamon vagy az ölemben. De ha kiságyat ér a feneke, újból felsír és „anyát” követeli. Peti pedig ismét játékba kezd: szövegel, csak győzze valaki hallgatni. Szépen mondja már, hogy „köszönöm” vagy ha játszótársra vágyik, akkor a szomszéd kisfiú nevét ismételgeti folyton „Jicsi, Jicsi”(= Ricsi). Máskor megfogja a telefont és „mama” felkiáltással jelzi, hogy ideje volna beszélni a nagyanyjával, akinek mindig elmeséli, hogy „nyuszit” álmodott. Mindezt Lilla, ha éppen ébren van, egy kisbaba minden bölcsességével szemléli. Egyelőre nemigen tudja lázba hozni a testvére -- megszemlélte ugyan, de semmi több. Annál inkább koncentrál viszont az evésre…

A nap további részéről és az ébren töltött éjszakákról most inkább nem írnék, az egy külön papírt érdemel. Bevallom, a csodás reggelek sem mindig pótolják az alvást, de igyekszem túlélni. Azt mondják még két hónap és elmúlnak a hasfájások, s remélhetőleg átalussza majd a hercegnőm az éjszakákat.

Hozzászólások

@

Küldés