Egyévesen

Vég Erzsébet  2007.7.16. 9:14

Lilla lányom, akit időnként „attrakciósnak” vagy „akrobatának” becézünk, a hónap végén lesz egyéves.

Emberpróbáló tud lenni a mai napig, ha éhes vagy beteg, vagy ha valami nem úgy történik, ahogyan ő szeretné. Viszont, mióta helyet tud változtatni, egész jól lefoglalja magát. Természetesen mászik, de olyan gyorsan, hogy mire észbe kapok reggel, már el is indult az apja után, hiszen ki kell kísérni, mert megy dolgozni. Az, hogy még pizsamában van, egyáltalán nem akadály az udvarra négykézláb kijutáshoz.

Lilla előszeretettel balerináskodik is. Ez azt jelenti, hogy ha éppen tartja valaki, minden erejével azon van, hogy az illető fizikai teherbírását próbára tegye. Hátrahajol, amennyire csak tud, miközben tolja el magát, már-már egy balerina hajlékonyságával és könnyedségével. Közben fél szemmel fürkészi az ember arcára kiülő kifejezést. Igazán edzettnek és jó reflexekkel bírónak kell lennünk, ha nem akarjuk leejteni.

Még ennél is jobb móka számára, ha akad olyan hős, aki kézen fogja őnagyságát és napestig hajlandó vezetgetni. Kicsi lányom úgy lépdel, mint a díszszázad katonái, jó magasra emelve a lábát és peckesen tartva magát.

És ha már a mókánál tartunk, az is nagyon jó mulatság számára, hogy már le és fel tud mászni az ágyról. Pár napja éppen sikerült szemügyre vennem az új produkcióját. Kicsikém nagy gonddal helyezkedik, forgolódik, hiszen azt már megtanulta, hogy fenékkel lefele kell próbálkozni, mert, még ha le is esik, az nem fáj annyira, mint a kobakja. Szóval, pörgölődik, forgolódik, aztán iszonyú tempóban elkezdi tolni magát lefelé. Amikor ég és föld között van, akkor a legédesebb. Vigyorog, mint a vadalma, miközben apró öklöcskéjével úgy markolja az ágytakarót, hogy belefehérednek az ujjacskái. Ugyanakkor a lábával pipiskedve kalimpál, keresgélve a szilárd talajt.

Most már kellően okos ahhoz, hogy egyedül is kreáljon valamilyen játékötletet -- ez egy ideje a cumi körül forog. Általában, ha már fáradtabb, szívesen bújik meg valamelyikünk karjában. De jelezve, hogy nincs még kedve aludni, elkezd huncutkodni. Kiveszi a szájából a cumit, és egyenesen indítja az őt éppen tartó felnőtt szája felé. Ha nem sikerül vagy nem akarjuk, akkor iszonyú mérges, ha meg sikerül, akkor kacagva örül.

Természetesen a bátyjával is jókat hancúrozik. A „Kint a bárány, bent a farkas” a legújabb szerzemény, ami azt jelenti, hogy Peti bemászik a járókába, onnan incselkedik a húgával. Lilla pedig kívülről kapaszkodik a járóka szélébe, miközben a lábaival próbál felfele lépdelni a hálón… És valamit a saját babanyelvén ismételget a bátyjának. Az első ijedelem után már én is jót mulattam a produkción.

A másik vérfagyasztó mutatványuk a „talicska”. Lilla mászik/mászna ezerrel, mire Peti elkapja a lábait (jó esetben nem esik a lányom fejre) és tolja a húgát előre. Ezen aztán jókat nevetgélnek, de előfordul az is, hogy sírás a játék vége. Ez persze belefér és hozzátartozik a tanulási folyamathoz.

Meg is fogadtam, több időt szentelek a játékuk figyelésének, és lehetőleg papírra vetem az érdekesebbeket, hogy ha felnőnek, el tudjam mondani (olvasni) nekik ezeket.

Hozzászólások

@

Küldés