Ikres szülőnek lenni (1)

Pénzes Tímea  2015.1.22. 3:41

Kolléganőnk nemrég ikerbabáknak adott életet. Rendhagyó kismamanaplójában betekintést ad az ikres szülők hétköznapjaiba és gondolataiba.

Ikreknek lenni jó, avagy tele a világ ikrekkel!

Egyszer egy házunk előtt elsétáló lányt kértem meg, megfogná-e a nehéz vaskaput, hogy sétánk végeztével betoljam rajta a babakocsit. Kiderült, hogy ő is iker, és élete legnagyobb ajándékának tartja, hogy van egy pár perccel idősebb nővére. Sosincs egyedül, nem élte meg a mai kor emberére oly gyakran jellemző magány érzését. Annyira meghatott, ahogy az ikres lét szépségéről beszélt, hogy vacsora közben el sem tudtam mesélni a férjemnek, úgy összeszorult a torkom.


Férjem is hasonlóképpen vélekedik. Szerinte sem érhetett volna minket nagyobb öröm, mint hogy ikreink legyenek. Újra meg újra elismétli, mennyire örül két egykorú bogarunknak. Ha egy babánk lenne, még összevesznénk rajta, hangoztatja. Így jut egy neki, egy pedig nekem, aztán időről-időre, – etetni, böfiztetni, pelusozni, fürdetni – kicseréljük őket. Gyerekkorukban lesz játszópajtásuk (meg persze veszekedő- és verekedőtársuk), és a későbbiekben is egy olyan ember, akire számíthatnak (persze nem feltétlenül kell ikreknek születni azért, hogy egy jó barátra vagy jó testvérre szert tegyen az ember).

Milyen jó, hogy van egy ilyen szép testvéred, aki folyton kommunikál veled, mondja a férjem hol az egyiküknek, hol a másikuknak. Nem mindenki ilyen szerencsés!

Ha Ajna elfordul, és nem kommunikál Konráddal, Konrád sírásra adja a fejét. Néha csak nézi Ajnát, nagy szemekkel. Vagy Ajna őt, és Konrád hány fittyet rá. De sokszor keresik egymás kezét, simogatják a másik buksiját, és sokkal nyugodtabban alszanak, amikor a délutáni alvás során érzik a nagyágyon vagy a játszószőnyegen a másik jelenlétét.


Ikres szülőnek azért is jó lenni, mert két arcocska változásait követi az ember. Kettőben gyönyörködik. Látom, ahogy felfedezik egymást, ahogy kialakul és változik az egymáshoz való viszonyuk. Egyre többet mosolyognak egymásra és gügyögnek egymáshoz.

Ikrekkel tett hosszú sétáink során kiderült számomra, hogy az emberek többsége szereti az ikreket. Vagy csak nagyobb élmény számukra, hogy két kis pöttöm embergyereket látnak egyszerre, mintha csupán egyet látnának. Így még nagyobb az ámuldozás. Amikor a férjemmel együtt sétáltunk az Egyetem téren, megszólított angolul egy pár, hogy ők is ikerpár szülei. Nem mindenki olyan szerencsés ám, hogy egy ikerfia és egy ikerlánya legyen!

Az biztos, hogy szerencsésnek tartjuk magunkat! Azt viszont nem sejtettük, hogy a világ tele van ikerszülővel. És ikergyerekekkel. Természetesen, ha az ember valamire fókuszál, vonzza a hozzá hasonló eseteket. Így vagyunk az ikrekkel és az ikerszülőkkel is. A Vásárcsarnokban az egyik elárusítónő is iker, a Duna-korzón az egyik étterem becsalogató emberének szintén van ikertestvére. De leszólított már egy idős hölgy is, hogy ő is iker, 81 éves, és még él az ikertestvére, aki szintén nő.


Néha nem is sejtjük, hogy ikrekkel sétálnak a szüleik, mivel már nagyobbacskák és testvéreknek hinnénk őket, de odajön hozzánk valamelyik szülő, és elújságolja, hogy nekik is ikreik vannak.

Nemcsak hogy tele van ikerpárokkal meg ikerszülőkkel a város, hanem kiderült, hogy a társasági körünkből is mindenki ikreket szeretne vagy szeretett volna…

Nem is tudom, eszembe jutott-e valaha, hogy ikreim legyenek. De a világ egyik legjobb dolga ikres szülőnek lenni.

És valószínűleg ikernek is.

Fotók: a szerző archívumából

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés