Mit akar a kisbaba?

Jády Mónika  2009.9.22. 19:54

Táplálkozás, fejlődés nevelés az élet első évében.

Az egészséges, érett kisbaba felébred, ha megéhezik. Kezdetben kis mennyiséget tud csak szopni. Egyéni adottság, mennyi tejtől lakik jól, és milyen gyors az emésztése, ezért az egyik baba gyakrabban, a másik ritkábban kér enni. Az anyatej mindent tartalmaz, amire a babának élete első félévében szüksége van. Mennyisége és összetétele folyamatosan alkalmazkodik a szükségleteihez. Az igény szerint szoptatott, egészséges csecsemőt az anyatejen kívül semmi mással nem kell etetni-itatni. Ha teáztatjuk, vagy korán kezdünk kiegészítő táplálékot adni, a baba kevesebbet fog szopni. Így kevesebb anyatej termelődik, és egy idő után tápszerre lesz szükség. A féléves kor előtti hozzátáplálás növeli az emésztőrendszeri megbetegedések és az allergia kockázatát! A szoptatás másért is fontos. A piciknek az alsó állkapcsuk általában hátrább van, mint a felső. Ahhoz, hogy a baba kiszívja az anyatejet, meg kell dolgoztatnia az állkapcsát, az izmait. Ezáltal az alsó állkapocs előrébb kerül. Ha tápszert adunk, kis lyukú cumit használjunk.

Hat hónapos kortól fokozatosan lehet az anyatej mellé más táplálékot (elsőként zöldséget, gyümölcsöt) is adni – először csak egyfélét és kis mennyiséget. Figyeljük meg, milyen hatással van a baba szervezetére! A legtöbben tudják, hogy az eper, málna, kivi gyakran okoz allergiát. Ám a banán, sőt, nagyon ritkán az alma is okozhat problémát! Amíg az anyatej a kicsi fő tápláléka, nem kell állati fehérjét adnunk neki. A hetedik-nyolcadik hónapban – ha már nagyobb mennyiségű főzeléket fogyaszt a baba – kevés darált szárnyashúst is tehetünk az ételébe.

Fejlődés

Életének első hat hetében a bébi nem tudja a tekintetét 25 cm-nél messzebbre irányítani, ezért hajoljunk közel hozzá, ha beszélünk neki. A szemek közötti kontaktus és a mosoly érzékelteti vele, hogy szeretettel veszik körül. Kb. a hatodik héttől kezdve a pici arckifejezése a szopás után elégedetté válik, és sírásának kifejezési skálája is bővül. Más a sírása, ha éhes, ha fáj valamije, vagy ha türelmetlen. A baba 3-4 hónapos korban jól emeli a fejecskéjét, és már forgolódik. Környezetéből egyre többet ismer meg, amit mosollyal, gügyögéssel jelez. 5-6 hónapos korától kezdve figyelemmel kíséri saját keze mozgását, tárgyakat fog meg, utánuk nyúl. Ekkor már hasra is fordul, ezért ha egy pillanatra felügyelet nélkül hagyjuk, a kiságyába tegyük, vagy egy földre helyezett takaróra.

A gyermek a játékon keresztül ismeri meg a színeket, formákat, ok és okozati összefüggéseket. Vagyis így tanul. Ne korlátozzuk a játékot a nap egy részére, hagyjuk kedve szerint tevékenykedni a picit. Játszani nemcsak játékszerekkel, köznapi tárgyakkal is lehet. Például egy papírlappal, zsebkendővel, ruhadarabbal, edénykével... A gyermek édesanyja társaságát is igényli. Beszéljünk hozzá, és reagáljunk arra, milyen arcokat vág. Az anyagokon és a formákon kívül a picik számára a hangok is nagyon érdekesek. Ahogy növekszik a baba, egyre többet foglalkozik környezetével. Ami megtetszik neki, megpróbálja elérni. Hangosan nevet, és megpróbál felülni. Segíthetünk abban, hogy megtanuljon ülni. Rakjunk köré párnákat –megkönnyítik az egyensúlyozást, és védik a picit, ha felborul.

A kisbabák általában 9-10 hónapos korukban próbálnak meg először felállni – az ágyacska karfájába kapaszkodva. Sem a felülést, sem a felállást, sem később a járást nem szabad erőltetni. A gyermek tíz hónapos korára elég jól tudja koordinálni a karját és a lábát ahhoz, hogy a bútorokban megkapaszkodva felálljon. (Tegyük el az útból az ingatag és törékeny darabokat!) A következő dolog az, hogy oldalazva kapaszkodik, és körbejár. Minél gyakrabban jártassuk őt mezítláb, cipőre csak házon kívül van szüksége. A guruló járókát nem ajánlják a szakemberek. Késlelteti a járás megtanulását, nem ösztönzi arra a gyermeket, hogy a saját lábán közlekedjen. (A koraszülött baba valószínűleg később éri el az egyes fejlődési fokokat, kétéves korára viszont utoléri a vele egy időben születetteket.)

Nevelés

Amint a kicsi elindul felfedezőútjaira, korlátokba ütközik. Hiába alakítjuk gyerekbaráttá lakásunkat, marad elég tilalom. A legkisebbek úgy értik meg lassacskán a nemet, ha szavainkat tettek kísérik: nem játszhat a cipőkkel, ezért bevisszük őt az előszobából, és játékot adunk a kezébe. Előre gondoljuk át, mit tiltunk meg, és legyünk következetesek. Amit egyszer nem engedtünk meg, azt máskor se legyen szabad megtenni. Korlátainkkal nem csupán biztonságát védjük, hanem fejlődését is biztosítjuk. Nem tennénk jót neki, ha mindent ráhagynánk. De ne állítsunk túl sok szabályt sem, a kevesebbet könnyebb betartani!

Hozzászólások

@

Küldés