Szülés utáni depresszió

Fülöp Éva  2007.2.11. 17:45

A szülés nagyon sok bonyolult folyamatot indít el a női testben. A hormonszint ingadozása magával hozhat egy igencsak nem kívánt jelenséget – a depressziót.

Mikor várandós voltam, elolvastam minden számomra elérhető irodalmat, csak hogy felkészülten tudjam fogadni a kis jövevényt. De a bennem lévő szorongást, az ismeretlentől való félelmet, a hirtelen rám zúduló felelősség irgalmatlan nyomását csak saját magamban tudtam feldolgozni. És ezt a testem sem könnyítette meg.

Még manapság is többségben vannak azok a nők, akik felkészületlenül mennek a szülőszobára. A légzéstechnikát gyorsan el lehet sajátítani, ha épp van kéznél valaki, aki elmagyarázza ezt a vajúdó anyukának. De azt a sok-sok órányi információt, amit egy szülés-előkészítő tanfolyamon megtudnak a nők, azt behozni ilyenkor már nem lehet. Csak néhány dolog van, amit nagyon megjegyeztem magamnak a tanfolyam során (vettem a fáradságot és eljártam a fővárosba, mert a közelemben ilyen tanfolyamot nem találtam), de ezek igen hasznosak voltak a szülés közben és után.

Elsősorban megtudtam, mit várhatok a szülést követően, mik a kórház íratlan szabályai (látogatások, szoptatási tanácsadás, gyerekfürdetés stb.). De ami ennél is fontosabb – egy jó szívű, sokéves gyakorlattal rendelkező nővérkétől hallottuk, mire figyeljük az első napokban. Beszélt többek közt a szülés utáni depresszióról is. Emlékszem, mesélte, hogyha benyit egy kórterembe, elsőre kiszúrja a depressziós anyukát (nem kommunikál, nem mosolyog, idegesen reagál a kicsi sírására, türelmetlen, közömbös stb.). Ha nagyon komoly a helyzet, orvosi kezelésre van szükség. De általában pár nap után elmúlik, és ebben nagy szerepe van a hazatérésnek, ha az anyukát szerető, segítőkész családja várja.

Mivel olvastam is erről a témáról, tudtam, hogy ezt a kellemetlen tudatállapotot a hormonok ingadozása váltja elő. Szülés után, mikor másnap reggel odahozták hozzám a picit, nekem is voltak olyan gondolataim, amiket hangosan nem mertem volna senkinek akkor elmondani. Úgy éreztem, nem akarom ezt az egészet, legszívesebben visszapörgettem volna az időt, és nem estem volna teherbe. Akkor, ott, fáradtan, iszonyú fejfájással, egyedül az idegen környezetben, a szeretteim segítsége nélkül csak néztem a kisbabámat és nem éreztem iránta semmit. Mondtam is neki, persze hangos szavak nélkül, hogy bocsásson meg nekem, ő egyke lesz, mert én még egyszer ezt az egészet nem tudom végigcsinálni. (Azóta persze megváltoztattam e nézetemet...)

Az első éjszakát a lányom végigsírta, és én csak hordoztam őt fel-alá a szobában. Együtt néztük, ahogy felkel a nap. Ez volt az első közös, szép élményünk, sosem felejtem el. Bármennyire fáradt, letört és beteg voltam, gondoskodtam róla, szoptattam, tisztába tettem. A szülés utáni „rossz“ gondolatok maguktól elmúltak, hamar beleszerettem a gyermekembe és a depresszió elszállt. Viszont a bennem felgyülemlett feszültség mégis kitört – egyszer (már otthon) késő este, mikor én már aludtam a pici mellett de a férjem még fenn volt, félig öntudatlanul kimentem hozzá a konyhába és segítséget kértem. A férjem persze nagyon megijedt, de miután teljesen felébredtem, már minden rendben volt. Talán egyszerűen csak ki kellett valahogy fejeznem a félelmeimet.

Azért írtam ezt le, mert úgy gondolom, erről a témáról még kevesen mernek nyíltan beszélni. A nők szégyellik magukat (mit fognak szólni, hogy nem szerettem az első pillanattól a gyerekemet?!), bűntudatot éreznek valami olyasmiért, amiről igazán nem is tehetnek. Ha a felvilágosítás jobb lenne e téren, sok nőt megkímélhetnénk attól, hogy saját gondolatai miatt rossz anyának gondolja magát. Én tudtam, hogy a hormonjaimnak „köszönhetem“ a szülés utáni depressziómat és ez megnyugtató volt számomra – nem magamban kerestem a hibát, hanem vártam, amíg elmúlik.

Egy szülés után az anya megérdemelné azt, hogy a családja és szerettei gondoskodjanak róla, mert csak ők tudnak igazán odafigyelni rá és a babájára, a kórházi nővéreknek ilyesmire nem futja az idejükből.

Remélem, hogy a fejlődés afelé halad, hogy a nagyon nehéz első napokon minden újdonsült anyuka megkapja majd a megfelelő segítséget. Így sok nőnek lenne szép emléke a szülés utáni pár napról -- amit egyelőre még nem jelenthetünk ki egyértelműen.

Hozzászólások

@

Küldés