Mielőtt ítélkeznél

Palkó Emese 2015.10.5. 0:08

Több egymással szemben álló forrást is érdemes elolvasnunk, mielőtt elítélünk valamit, vagy valakit.

Webmagazinunk aktuális témája most az előítéletekkel, előéleteinkkel foglalkozik. Mielőtt berobbant volna mindenki hétköznapjaiba Európa-szerte, a migránskérdés, szépen elképzeltem, miképpen fogok az örökké porondon levő előítéletekkel kapcsolatos témákhoz nyúlni. Amelyek nap, mint nap szóba kerülnek, minden átlagos ember minden átlagos hétköznapjában, minden átlagos eszmecseréje nyomán. Ha így alakult volna, sem lenne könnyebb a feladat; fókuszba hozni az emberi előítéleteket/előítéleteinket anélkül, hogy én magam ne ítélkezzem.

Ebben a jelenlegi világméretű kérdésben pedig állást foglalni, vagy bármi „okosat” mondani számomra lehetetlen. Viszont túl fontossá vált a migránsok kérdése az egész világon ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassam.

Ámbár nem tisztem senkinek a véleményére hatni, nem tisztem másoknak ebben a kérdésben a szájába adni a szavakat, gondolatokat. Lévén magam sem rendelkezem kellő mennyiségű információval ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban állást foglalhassak, vagy szerény véleményemet fennhangon a nagyközönség színe elé tárhassam. Mégis motoszkál bennem az érzés, a gondolat, hogy le kell írnom, mi az, ami miatt ezzel kapcsolatban NEM tudok és NEM is akarok szó nélkül elmenni. Ez pedig nem más, mint az egyének megnyilatkozása akár a facebook hírfolyamban, vagy a buszon ülve kora reggel. A stílus, a tájékozatlanság, az egyoldalú látásmód, amelyekkel nap mint nap találkozom hagy némi kívánnivalót maga után. Mélyen elkeserít az emberi butaság, ahogyan a nagy többség kezeli a migránsok kérdését. Az indulat, amellyel vadidegen emberek szót követve egymásnak esnek, reggel, munkába utazva, mert elcsípnek egy-egy mondatot egymástól ezzel kapcsolatban – megdöbbentő. Ami még inkább szíven üt, ahogy a körülöttem élő emberek, idegenek, barátok, ismerősök, a tökéletes szemellenzővel állnak a kérdéshez, és ahogy nyomdafestéket nem tűrő modorban osztják az igaznak vélt igét boldog-boldogtalannak.

Nem az a bajom, hogy mindenkinek megvan a véleménye (bár sokunkra ráférne az áldásos hallgatás). A problémám azzal van, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékában beigazolódik a gyanúm, hogy egyoldalú forrásokból táplálkoznak a magvas gondolatok. Egy preferált hírportálról, egy politikai beállítottságú lapból vagy televíziós csatornából, uram bocsá’ esetenként semmilyen forráson sem alapszik a „jól megszerzett tudás” csak a facebookos kommentekből táplálkozik a megformált vélemény, amelyet úton-útfélen hangoztatniuk kell az embereknek.

Szólásszabadság van, tudom. Mindenkinek joga van véleményt formálni, tudom. Viszont ugyanannyira joga van mindenkinek több oldalról is megvizsgálnia az adott kérdést. Több egymással szemben álló forrást is érdemes elolvasnia mielőtt elítél másokat, mielőtt ítélkezik mások felett. Nem csak, hogy mindenkinek joga több helyről informálódnia. Hanem, ha már ilyen mélyen szántó kérdésekben ki is nyilatkoztatja a véleményét a nagyközönségnek, akkor KUTYAKÖTELESSÉGE megtenni mindent azért, hogy nézetei relevánsak lehessenek!

Amennyiben nem vesszük a fáradtságot erre, tegyünk egy szívességet a környezetünknek, és mint a nagy keleti bölcsek: maradjunk inkább csendben! (Halkan megjegyzem, minden tiszteletem a tájékozott kivételé.)