Hisztéria

Puha Andrea 2008.6.30. 8:48

– Még hogy üzleti ügy!!! – háborgott az ismerősöm.

– Tegnap autóval jött a pasimhoz a szőke titkárnője – mondta dohogva. – Állítólag üzleti ügyben. Még hogy üzleti ügy!!! – tajtékzott. – Egy szőke, vékony csitri…
Ismerősöm teltebb nő, bár melles, de semmiképp sem szőke. Kiverte a hisztit. Megtiltotta, hogy a párja beszálljon a nő kocsijába. Persze nem kellett félteni a férfit sem, visszamondogatott neki rendesen. Össze is vesztek. Az élettárs végül elment a titkárnőjével az üzleti tárgyalásra, ismerősöm meg otthon duzzogott. Másnapig nem is beszéltek, sőt még a szülinapjára sem akarta felköszönteni a férfit. Persze végül kibékültek.

Tulajdonképpen mindennapos helyzet. Megjelenik egy rivális, és indul „világháború”. Sosem értettem a lábast, vázát dobáló hisztiző nőket, a vöröslő fejjel ordítozó férfiakat. Senki sem szereti, ha éreztetik vele, hogy bizalmatlanok vagyunk. S ami még nyilvánvalóbb, egy férfi sem szereti a hisztis nőket. Ki szeretne olyan feleséggel élni, aki minden nőnemű láttán házsártos némberré válik, s égnek álló hajjal, kimeresztett karmokkal sikítja a szolmizációs skála összes magas hangját? Hol lesz ebből békés öregkor a tó partján?!

A nők sincsenek ezzel jobban, ha nyálat fröcsögő, dühödt, féltékeny párral találják szembe magukat. Ismerjük a mondást: A szeretetet el kell engedni. Minél inkább szorítod, annál inkább kibújik a kezeid közül. Nem tudom, ki ötlötte ki, de nagy igazságot mondott. Nem erőszakosan kell szeretni, hanem szabadon. Nem pórázon kell vezetni egymást, hanem egymás mellett kell mennünk. Közös életet kell élni, de ugyanakkor saját életet is.

Egy kis féltés azért kell. Elkel, ha néha rá-rákérdezünk bizonyos dolgokra, éreztetve, hogy fontos számunkra a másik, s ez az emberi hiúságnak is jót tesz. De túlzásba vinni nem szabad! Felesleges. Ha valaki akar, megcsal akkor is, ha féltékenyek vagyunk, akkor is, ha nem. Féltékenységgel csak elüldözzük a másikat.

Hogy mit kellett volna tennie ismerősömnek abban a helyzetben? Talán kirittyentenie magát, s magabiztosan velük tartani. Megmutatni, hogy ő is van olyan jó nő, mint a titkárnő. Ha nem is szőke, nem is vékony, de emberi értékekkel rendelkező nő. S ugyanígy kéne áthidalni az utcán lezajló incidenseket is, mikor a férfi tekintete egy-egy telt idom felé kalandozik. Nem hisztizni kéne, hanem odaszúrni: Jó a feneke, nem? Ha a férfi ért belőle, az jó jel. A humor mindig kihúz a csávából, lehet együtt nevetni.

Ha nem, nincs miről beszélni. Akkor ideje, hogy mi is szemet vessünk másokra.