Testvérharcok

Révész Enikő 2008.6.18. 18:24

A féltékenységnek több formája is létezik. Az egyik ilyen a testvérféltékenység.

A legidősebb gyerek testvére születéséig lényegében egyke, nem kell osztoznia a szülők szeretetén és figyelmén. Aztán az újszülött „megfosztja a trónjától”.

A szüleim mesélték, hogy két-három évesen nagyon féltékeny voltam az újszülött húgomra. Mikor hazahozták a kórházból, én is csecsemőként kezdtem viselkedni, hogy jobban figyeljenek rám. Aztán fokozatosan rendeződtek a szerepek, és én lettem a gondoskodó testvér. Mi is szoktunk vitázni, de általában jól megvoltunk. Valahol azért a rivalizálás is megjelent. A húgom például nagyon büszke volt, hogy ő már tud biciklizni pótkerék nélkül, de én még nem. Hát mérgemben kirohantam, és fél óra alatt megtanultam én is.

Egyik barátnőm egykori barátja négyévesen arra kérte a szüleit, hogy vigyék vissza a kishúgát a kórházba, és mivel ez természetesen nem történt meg, csaknem megfojtotta a kisbabát egy takaróval. Még felnőttként is azt szerette volna, hogy ő álljon az első helyen. Egyszer azt mondta a barátnőmnek, hogy ő nem akar gyereket, mert akkor neki már nem jutna annyi szeretet…

Persze, a kisebb testvérek is lehetnek féltékenyek. Egy közeli ismerősöm például úgy érzi, hogy a nővére a kedvenc, mert sokkal ügyesebb és jobban is tanul, mint ő.

Vannak testvérkapcsolatok, amelyekben csak átmeneti állapot a féltékenység, máshol viszont a testvérek egyike vagy mindegyike még felnőtt korában is megrövidítve érzi magát, és tovább viaskodnak egymással a szülők figyelméért, szeretetéért, támogatásáért. Sokan akkor jönnek rá, milyen nehéz dolga van a többgyermekes szülőnek, ha maguk is azzá válnak. A szeretetet nem lehet dekára, kilóra mérni, és a figyelmet is nehéz „igazságosan” megosztani.

Jó, ha erre időben rájövünk, és testvérünkkel ellenségeskedés helyett inkább igyekszünk szövetségre lépni.