Az ideális: metroszexuális?

Kovács Andrea 2012.6.1. 5:00

Nem igazán tudunk mit kezdeni a metroszexuális férfival, hiszen ő még nálunk is szebb akar lenni.

Sajnos, még nem éltem abban a korban, mikor a férfiak nadrágtartót, öltönyt, elegáns felöltőt és cilindert hordtak. Mikor még az úri népet lovaskocsival furikázták, és az imádott hölgyet elbódult rajongással kezelték. Amikor egy-egy színházi látogatás után a tehetősebbek meghívták magukhoz a kedves társaságot. Ilyenkor a kisasszonyok a szalonba vonultak, hogy kérőikről csacsogjanak, a férfiak pedig a szivarszobában, némi itallal és kedélyes társalgással múlatták az időt.

Ez az idő már csupán a múlt emléke. Hatalmasat fordult a világ és vele együtt megváltozott az ideális nőkről és férfiakról kialakított általános nézet.

Az emberek színház helyett többnyire plázába járnak, az öltöny helyett pedig megteszi egy strasszos trikó is.

Világszerte általános jelenség lett, hogy a férfitársadalom egy része a feminin irányba fordult. Már nem meglepő, ha egy férfiruhákat árusító boltban tömérdek testhez álló holmit találunk, a szivárvány minden színében. A férfiak némelyikét egyenesen boldoggá teszi a vásárlás öröme, órákig képesek nézelődni a bevásárlóközpontokban. Ráébredtek arra, hogy a gondoskodás és ápoltság privilégiuma nekik is kijár. Ezért kozmetikushoz, szoláriumba járnak, és hajat is festetnek. Alakjukat fitneszteremben formálják tökéletesre, plusz adalékként pedig proteinitalt fogyasztanak. A kiegészítőket is gondosan megválasztják: nyakukba a ruhához passzoló lánc, csuklójukra márkás óra kerül.

A jelenséggel nincs is semmi baj, hiszen ki nem szeretné, ha a párja megfelelően törődjön magával? A baj ott történik, ha a szépítő manőverek önbálványozásba csapnak át. Ez több veszélyt hord magában, mint gondolnánk.
Egyrészt: a jól ápolt, merész öltözködésű férfira elég hamar rásüti a közvélemény, hogy az illető homoszexuális.
Másrészt: az ilyen pasi mellé sajnos ritkán akad megfelelő barátnő. Képzeljük magunkat a nők helyébe! Ha egy ilyen férfit látunk végigvonulni az utcán, akaratlanul is felfigyelünk rá.
A parfümfelhő szétoszlik, a férfi jobbra el, ám az agy folyamatosan kattog tovább, és ilyen mondatok kezdenek kigenerálni első körben: „Ez igen! Micsoda pasi!”
Második körben: „Ez aztán ad magára! Biztosan csupa szép barátnője volt eddig.”
Harmadik körben: „Én úgysem lennék jó egy ilyen mellé.”

Itt el is értünk a gond gyökeréhez. Mi, nők szeretünk tetszeni és néha túlteng bennünk az a bizonyos büszkeség. Pont ezért, a lelkünk mélyén nem igazán tudunk mit kezdeni egy metroszexuális pasival – hiszen ő még nálunk is szebb akar lenni! Piszkálja az önérzetünket a tökéletesre gyúrt váll és a bronzbarna bőrszín. Egy ilyen férfi közelsége csak kisebbségi komplexusokat és állandó belső feszültségeket szül. Vajon így jó vagyok-e neki? Illik hozzá az öltözékem? Nem szedtem fel túl sokat? Nem kéne még többet dolgoznom magamon? Nem lehet eléggé megfelelni egy ilyen férfinak – és nem is kell.

Éppen ezért, párkapcsolatainkat, az olcsó külsőségeket és hiúsági harcokat mellőzendő, inkább helyezzük a kölcsönös tiszteletre és a közös összhang kialakítására! Így nem áll fenn a veszély, hogy kedvesünk egy új pár cipőért hagy el bennünket...