Én, te – mi

Huszár Ágnes  2012.6.11. 5:04

„Először a számítógép, aztán az evés, utána a torna, majd a haverok, és ha ez mind rendben van, akkor jöhetek én.”

Így mesélte el dióhéjban a húszas évei elején járó lány a párkapcsolatát a barátnőjének. Azt hittem, nem hallom jól, de tényleg ez volt a sorrend. Félrenéztem, és próbáltam úgy tenni, mintha nem hallanám a beszélgetést, de lehet, hogy kiült az arcomra a döbbenet.

Utólag azt sem tudtam eldönteni, hogy a hallottakon lepődtem-e meg, vagy inkább azon, hogy a lány a legtermészetesebb hangon, felháborodás nélkül mondta el a párkapcsolatában működő sorrendet. Úgy hangzott, mintha egyáltalán nem érintené őt ez a dolog, mintha nem is a saját életéről, barátjáról, kapcsolatáról lenne szó. A beszélgetés megszakadt, a barátnő sem reagált a hallottakra – mert mindnyájan bementünk a tornaterembe, elkezdődött az edzés –, de utána elég sokszor eszembe jutott ez a lány.

Ilyen igénytelenek a mai fiatalok, vagy ez egyedi eset? Csak ő, vagy más lányok is kapaszkodnak olyan párkapcsolatba, ahol ők mindössze az ötödik helyen állnak? Azt mindenesetre megfogalmaztam magamban, hogy sokféleképpen működhet egy párkapcsolat. A kívülálló sokszor értetlenül áll mások életének történései előtt, hiszen kívülről nem lehet megítélni a dolgot. Aztán eszembe jutott, hogy ez a lány fiatal, még változhat a hozzáállása a férfiakhoz. Hiszen életünk során nemcsak a személyiségünk, hanem a másokhoz való viszonyulásunk, a kapcsolataink is változnak, alakulnak. Jó esetben a fiatal lányok önértékelése a helyén van, és fokozatosan – akár több együtt járás során – kialakul bennük egy ideális kép a párkapcsolatról, a férfiról, akivel el tudják képzelni felnőtt életüket.

Az ideálkeresésnek munkálkodnia kell a nőben. Nem állítom, hogy szemellenzővel kell járni, vagyis csak azokat a fiúkat és férfiakat kell megismerni, akik szigorúan megfelelnek az elvárásainknak. De valamilyen magasságra fel kell helyezni azt a bizonyos lécet. Ki kell alakítani egy elképzelést, amiben benne foglaltatnak a leendő társunk felé megfogalmazott alapvető elvárásaink. Emellett nem árt a női megérzéseinkre hallgatni, figyelni önmagunk reakcióit, és igyekezni alaposan megismerni a kiválasztottat. Fontos a közös élményeken keresztül meglátni, hogy az adott férfival való kapcsolatban benne van-e a lényeg: a mi.

A szerelem első időszakában, amikor az érzelmek magával ragadják a nőt és a férfit, a mi általában szoros lelki és testi összefonódást jelent. Az érzelmek és a vágy forr, az együttlét intenzív élmény, a két én nem tud betelni a másikkal. A mi állapota szinte magától értetődő. Legalábbis az intim helyzetekben, elbújva mások szeme elől. Szerencsés esetben a nő és a férfi rögtön felvállalja a párkapcsolatot: a külvilág számára hamar kiderül és egyértelművé válik, hogy a két személy elkezdte kialakítani a mi állapotát. Mindketten azonos fontossággal vannak jelen a kapcsolatban, kiegyensúlyozottak együtt, mindkét én figyelembe veszi a társát, és a másikban – a legtöbb helyzetben – felismeri a számára ideális partnert. Az én rácsodálkozik arra, hogy hasonló értékrend és fontossági sorrend munkálkodik a partnerében, és számíthat arra, hogy a másik a döntések során a mi állapotából indul ki.

Az érzelmek viharában, az élet történései során nem árt néha megállni, szembe nézni önmagunkkal, és átgondolni a helyzetünket a partnerkapcsolatunkban. Nem árt időnként feltenni azt a kérdést, hogy én jól érzem-e magam. Megfelel-e nekem az a mi állapot, amiben éppen vagyok. A kérdéseket válaszok követhetik, és azok kimondása cselekvésre bírhatja az embert, mely során már apró változtatásokkal nagy energiák szabadulhatnak fel, és a két én közelíthet az ideális mi állapota felé. Nem könnyű őszintén szembe nézni a helyzetünkkel, de megéri gondolkodni és tenni annak érdekében, hogy a számunkra szinte ideális partnerrel a majdnem tökéletes kapcsolatot alakítsuk ki közös életünk során.

Hozzászólások

@

Küldés