A férfi szerint...

Robert H.Raven  2009.3.25. 21:34

Létezik-e a férfiak számára a „Nagy Ő”?

Ha az ember nőknek akarja erre a kérdésre a választ megadni – méghozzá férfiúi szempontból nézve a kérdést –, akkor két lehetősége van. Elsőre elsüti a legismertebb kliséket, közhelyeket, hogy például a Nagy Ő számára egyet jelent azzal a nővel, aki kitart mellette, akiben meglátja gyermekei anyját, aki a társa és egyben a barátja, stb. Ezek akár még igazak is lehetnek, ám értőbb körökben az ilyen információt a „sajtónak kiadott hivatalos közlemény”-nek tartják, ami a huszonegyedik századi emberben nem hagy kétséget afelől, hogy ez bizony csak legjobb esetben is részigazság.

Vagy a másik lehetőség az, hogy feltárja a valós helyzetet, miszerint:

Hölgyeim, a Nagy Ő létezik, és mellette, természetesen, léteznek még a Nagy Ők is.

Boncolgassuk kicsit ez az állítást! Egy klasszikus vicc arról szól, hogy egy férfinak két dolog fontos igazán.

1. Partnere, aki (a.) legyen szép, (b.) legyen házias, (c.) legyen okos, akivel beszélgetni is lehet.
2. Ez a három nő soha ne találkozzon, soha ne is tudjon egymásról.

Ebben van valami, bár a közhiedelemmel ellentétben a férfiak javarésze nem műveli ezt, a velejáró hatalmas logisztikai-szervezési feladatok és a felmerülő jelentős költségek miatt.

Ebben a pillanatban nőként le lehet zuhanni a legmélyebb kút legeslegfenekére, keseregvén-kesergve, és átkozni a férfiakat, valamint mindent és mindenkit, aki eltérő kromoszómaállománnyal rendelkezik.

Ám ha megértik, hogy hogyan működik valójában ez a Nagy Ő-szindróma, tudják majd kezelni a problémát!

Elsőként foglaljuk össze, hogy ki is az ellenfél!

Alapigazság, hogy a Nagy Ő ellen nem lehet védekezni, hadakozni. Nem is érdemes. Ő egy drog, egy álomkép, ami hajt minket mindig máshoz, hogy talán ő lesz az, akire vágyunk. S hogy ez mennyire így van, arra a bizonyíték az internetes társkeresés. Van, aki rabjává lesz. Hiába talál magának partnert, aki kedves, szép, jól érzi magát vele, mégis nyíltan vagy titokban visszamegy, más néven regisztrál, keres, abban a reményben, hátha jobbra akad. Számtalan kapcsolat ment emiatt tönkre, mert valamilyen szinten már a nőknél is létezik, ők is megteszik, és a zsák a foltjára pedig előbb-utóbb újból ráakad. Kész lebukás.

A férfiak esetében beszélhetünk egy „Általános Nagy Ő”-ről, aki csupán a képzeletünkben él, még meg sem született és valószínű, hogy soha nem is fog, mert ő egy nem valós személy. A titkos vágyaink, az elrejtett James Bond énünk partnere. Az arca elmosódott, nem is tudnánk meghatározni, hogy milyen, csak azt tudjuk, hogy nagyon szép. Az alakja bombasztikus, ezt azonban a legakkurátusabb részletességgel látjuk – bármikor, bárhol, bármilyen testhelyzetben, álmunkban és ébrenlétünkben is. Az általános Nagy Ő-től nem kell igazán tartani, mert az mindig egy elérhetetlen idol és jómagunk is tudatában vagyunk annak, hogy nem tartozunk Őfelsége Titkosszolgálatának állományába, tehát James Bond partnere nem ránk vár.

Itt lép be a képbe a másik Nagy Ő, az általánosból átalakult „Specifikus Nagy Ő”. Aki az egyik pillanatban olyan Halle Berry – Sophie Marceau-szerű álomlény volt, az egy másodperc alatt képes átváltozni azzá a lánnyá, akinek reggel olyan szép arca volt, és kiszabadult egy hajtincs a hajából, amivel minduntalan küzdött miközben a villamoson ült. De főleg, és leginkább, és mindenek felett és előtt, amikor megigazította azt a rendetlen fürtöt, megláttunk a nyakából hét négyzetmilliméternyi területet, ami ott, helyben, azonnal, már reggel hazavágta az egész napunkat, mert egyébre nem is tudtunk gondolni. Illetve, ez az érzés annak a nőnek a felbukkanásáig tartott, akinek olyan barna bokája... Szóval, nem folytatnám. Ő már veszélyesebb, de legalább egyenrangú partner.

A Nagy Ő-szindrómát kezelni kell. Eltüntetni nem lehet, de kordában tartani igen. Ami még fontosabb, a nőknek magukra kell(ene) irányítani az Ő-kereső antennákat. A specifikus Nagy Ő semmivel nem jobb, mint akárki! Bennünk, férfiakban tombol a vágy a Nagy Ő megtalálására, nos, hölgyek, segítsenek nekünk! Nem kell mást tenni csak továbbfejleszteni, aminek úgyis a mesterei: a marketingnek (smink, testformálás, stílus, öltözködés... Hát én tudjam?!).

Úgy kell intézni, hogy Önök legyenek a specifikus Nagy Ő-k, vagy legalábbis azt higgyük, hogy az a hölgy az, akivel épp vagyunk! Tudvalévő, hogy mindig a nők választanak és a férfilélek pedig egyszerű, tehát könnyű rabul ejteni. Bár aki azt gondolja, hogy egy férfit a hasán keresztül lehet megfogni, khm, nos, az rossz testrészt választott!

Ha ügyesek, és belátják, hogy ki ellen nem érdemes hadakozni, és kivel szemben érdemes felvenni a kesztyűt, akkor nyerhetnek maguknak egy Nagy Ő-t! Vagy valami hasonlót.

A mártír szerepét pedig át kéne engedni másoknak.

Hozzászólások

@

Küldés