Cherche la femme

Angyal Sándor  2010.4.7. 4:36

Vajon mire vágynak a nők? Talán bundára, vagy olyan pasira akinek a bőre alatt is pénz van.

Néhányan már "ki sem kezdenek olyan hímmel", akinek nincs négy kerék a feneke alatt. Tényleg ennyire anyagiasak lennének páran? Ennyire csak a lóvé, ami az egész nyomorult világunkat mozgatja? Mindenütt csak a pénz és a pénz. Talán lassan kivesznek az igazi értékek és bemegyünk majd a boltba tíz deka együttérzést és tizenöt deka szeretetet venni…

De mit akarunk mi férfiak?

Egyáltalán ki vágyik olyan nőre, aki csak a pénzünkért szeret bennünket, vagy a kocsink miatt, ami megint csak nem mindegy, hogy milyen autó. Néhány srác szombat esténként ott feszít apuci járgányában, az utolsó cseppig kipréselve az összes üzemanyagot a tartályból, és ha netán betévednek egy szórakozóhelyre, akkor a kulcsokkal feltünősködve mászkálnak fel s alá, míg nem akad valaki horogra. Ez igazán szánalmas! Nem értem azt a fajta pasit, aki ilyet csinál, de biztosan megvan ennek is a szépsége… legalábbis egyesek számára.

Miért ne lehetne inkább valahol a szabadban, a fűben ülve elfogyasztani egy üveg félédes vörösbort szívünk választottjával, a csillagokat bámulva az égen? Ez talán túl nyálasnak tűnik? Szerintem vannak lányok, akik így szeretik, és ha odaállítanak hozzám, hogy mondjam már meg, milyen kocsim van, akkor nagyon csúnyákat gondolok…

Vajon van esélye annak a pasinak, aki nehezen tudja megteremteni saját egzisztenciáját, de mindemellett próbálkozik, hogy valamit elérjen az életben. Van esélye egy olyan fickónak, aki inkább részesíti előnyben a hatalmas éjszakai sétákat az izzasztó diszkók fülledt parfümmel és izzadsággal keveredett levegőjénél? Talán van, de nem olyan sok, mint apuci pénzes csemetéjének. Vagy tévednék talán? Csak azt tudnám, hogy egyesek mikor jönnek már rá végre arra, hogy a lóvé nem minden, mert azon nem lehet érzéseket, érzelmeket vásárolni! Lehetséges, hogy sokkal jobban működött a világ, míg cserekereskedelmet folytatott a homo sapiens. Te termeltél babot, én fogtam halat, adok, ha te is adsz. Sokkal könnyebb lehetett minden.

Néha húzzuk ki a fejünket a homokból és felejtsük el a bankókat, a csörgő fémpénzeket. Adjuk át magunkat a felhőtlen élvezetnek, az életünknek. Nézzünk keresztül az anyagiakon és vegyük végre észre az embert!

Hozzászólások

@

Küldés