Kedves, elviszlek oda...

Robert H.Raven  2011.6.27. 5:30

Nemrégen a combfix harisnyák semmihez sem hasonlítható erejét énekeltem meg. Most a romantikával próbálkozom.

A férfiak közül semmi tiltakozást nem tapasztaltam, de meglepő volt számomra, hogy a nők közül mennyien gondolják, hogy a kérdéses ruhadarab idejét múlta, és akinek tetszik, azt leggyakrabban Lucifer asztaltársaságában lehet felfedezni.
Elfogadom az érvet, hogy az újabb dolgok jobbak tudnak lenni, mint a régiek, de nem feltétlenül mindig. Ha ez igaz lenne, akkor azt mondhatnánk, hogy DJ Tuc-Tuc jobb zeneszerző, mint Wolfgang Amadeus.
A harisnya az elvitatlan szexissége mellett, még egy fontos dolgot is jelezhet egy férfinak: azt, hogy a viselője fogékony a romantikára, és a romantika az a jelenség, amire a legtöbb nő vágyik. A romantika egyfajta érzelmi előjáték, és mint minden előjáték, némi- és nemi felkészülést igényel. A romantikát évszázadok óta a nők némileg igénylik, és a férfiak pedig erre nemileg felkészülnek.

Sokan mondják, hogy a XXI. században a romantika halott, de ez nem igaz, mert még él, csak kómában van. Régen, amikor a nők fő foglalatossága a mosolygás-pislogás-elájulás hármasában merült ki, romantikusnak lenni mindennapi, könnyű rutin volt. Nem kellett más, mint egy félőrült vágta fehér lóval a nő kastélyához, hogy miután térdreborulva megvalljuk érzelmeinket, a nyomaték kedvéért a helyszínen főbe lőjük magunkat, vagy vérmérséklettől függően, kolostorba vonuljunk. Ez volt a férfi-szerep. És ez könnyű volt. Mi voltunk a herceg, fehér lovon.

Manapság, amikor a nagy emancipáció jegyében csajok ugyanúgy és ugyanazt csinálhatják, mint a pasik, a férfiak visszavonulót fújtak e téren, mert nem akarják, hogy nyálasnak, nőiesnek tűnjenek.

A férfiak azt gondolják, hogy a romantika nem más, mint megadni a nőknek azt, amire vágynak, méghozzá akkor, amikor arra a nők a legkevésbé számítanak: virág a munkahelyre, behűtött pezsgő a tengerparton, reggeli az ágyban.
És amikor a tengerparton a hatalmas virágcsokor mögül előkerül a behűtött pezsgő, és a pohár alján ott a gyűrű, akkor, kedves hölgyek, nagyon fontos, hogy ne tegyék fel azt a kérdést, hogy:
a.) „Csokit nem is hoztál?”
b.) „Szerinted a kék, vagy a kékes-zöld cipőt kéne megvennem?”

A nők a virág, a pezsgő és a reggeli mellett cipőt és táskát is szeretnének. Most ragadom meg az alkalmat, hogy figyelmeztessek minden férfit, hogy az a cipő és táska, amit ő kinézett szíve hölgyének, az az esetek 90%-ában nem talál kedvező fogadtatásra! Még akkor sem, ha három nappal az ajándékozás előtt ott lelkendezett a kirakat előtt, hogy „jujjdeszép”, mert azóta tizenhárom másik táskát látott tizenhárom másik nőnél, valamint „olyan ronda volt az a nő, aki azt a cipőt viselte, és én nem akarok ilyen lenni, fuj”! Tehát, csak óvatosan!

Virágot adni mindig romantikus, kivéve, ha a nő valamiféle „–A” kosaras melltartóban és saruban megjelenő sötétzöld ökobölcsész, aki Föld Anyánk lemészárlását látja egy szál vágott vörös rózsában! Neki a legújabb őrületet, a csokorba kötött retket, répát kell adni, és felhívni rá a figyelmet, hogy az alkotóelemek csak és csakis biotermesztésből valóak.
Nekik még mehet virágcsokorrá csomagolt konyakos meggybonbon is, vagy virággá hajtogatott bankjegyek. Mindenki másnak szigorúan tilos!

A csoki is mindig jó kezdet, de valamiért a nők nem tartják romantikusnak a táblás csokit. Sokkal inkább vonzódnak azokhoz a dobozos bonbonokhoz, ahol a csomagolás/bennefoglalt csoki mennyiségének aránya -- 10:1.

Ez érthető is valamelyest, mert fél kiló tömény csokival odaállítani valaki elé, csaknem annyi, mint azt mondani: Ezt edd meg, hogy legyen okom elhagyni téged! Ezt a nők észre is veszik, és rögtön elkezdenek hangosan aggódni azért, ha azt megeszik, akkor mekkora nagy lesz a fenekük! Persze szeretik ők a táblás csokit is, és meg is eszik a kapottakat, de azt akkorra tartogatják, amikor a kapcsolat kifulladt, és búfelejtőként titokban lehet majszolni.

A költészet! Hm. Az nagyon jó! Különösen akkor, ha valaki elő tud állni olyan saját verssel, ami jobb annál, mint:
„Úgy fűt engem a vágy;
Nosza, irány az ágy!”
A költészet némi irodalmi tájékozottságot igényel a férfi, de a női oldalról is. Egy nőnek észre kellene vennie, ha a férfi hosszú monológot szaval sajátjaként, de közben Cyrano vallomását adja elő, csak kicserélte Roxane nevét Juliskára!

Mi lehet még romantikus? Egy gyertyafényes vacsora?

Talán az. De a vacsora már egy teljesen új történet...

Hozzászólások

@

Küldés