Milyenek a férfiak?

Póda Erzsébet 2005.11.22. 15:05

Hogyan bánjunk a férfiakkal? -- örök kérdés, amit a nők túlnyomó többsége minden nap többször is feltesz önmagának…

…ezenkívül a barátnőjének, anyjának, anyósának, minden nőismerősének. Ez az a kérdés, amire a női lapok túlnyomó többsége -- úgy véli -- meg tudja adni a választ. Holott nem tudja, mert erre a kérdésre csak a férfiak képesek hitelesen felelni.

Mi most utánajártunk egy kicsit a kérdésnek. Az egyik női magazinban ugyanis azt olvashatjuk, hogy a cikk férfi írója kétkedve fogadja az állítást, hogy a nők nem értik a férfiakat. Ennek ellenére vállalja, hogy tanácsokat ad arra vonatkozólag, miként bánjunk a férfiakkal? A szokásos jelenetet is felvázolja: a férfi megígéri, hogy megjavítja, megcsinálja, megszereli, elintézi, aztán múlnak a hetek, és nem történik semmi. A feleség már ötezerszer figyelmeztette, kérte, sőt könyörgött, de az ígéret csak nem akar megvalósulni. Egyszerűbb lenne, ha a férfi mindjárt az elején kijelentené, hogy ő aztán soha, mert akkor a feleség hívhatna valaki mást, aki megjavítja, megszereli stb. De a férfi erősnek, ügyesnek és rátermettnek tartja magát, és nem hagyja, hogy a nő mással végeztesse el ezt a kis feladatot, hisz tönkretenné az imázsát. Megígéri, hogy holnap már biztosan.

(Ugyanez játszódik le a titkos szerelmi, vagy legalábbis „kalandos” férfi-női kapcsolatokban is. A férfi megígéri, hogy majd ekkor meg akkor telefonál, itt meg ott fognak találkozni, aztán mindig közbejön valami -- megbetegszik a gyerek, elpusztul a hörcsög, kiszárad a díszbokor, nincs térerő. Állítólag azért ígérnek fűt-fát, mert nem akarnak csalódást okozni, mindig minden nőnek meg akarnak felelni. Aztán éppen ezzel okoznak kiábrándulást. Érdekes, nem?)

Mit mond a férfi? Azt mondja: a férfi szereti függetlennek érezni magát, aki mindig pontosan tudja, hogy mit mikor kell megcsinálni. Ki engedélyezte, hogy a nő ossza be az ő idejét? Tanács: hagyjuk a férjet intézkedni. Játsszuk el, hogy bajba jutottunk – a férfiak szeretik megmenteni a nőket. (Aki hallott ilyenről, jelentkezzen!) Csöpög a csap? Amint az előszobába lép a férj, kezdjünk el jajgatni, segítség, micsoda szörnyűség történt! A férfi azon nyomban a helyzet magaslatán érzi magát, és intézkedik. Vagy nekiáll a javításnak, vagy szerelőt hív – így nem kell tovább eljátszania, hogy ért a vízvezeték szereléshez.

Mi, barátnők, kipróbáltuk. Rekedtre jajgathattuk magunkat, a férjünk akkor sem szerelte meg a csapot, nyírta le a füvet, fúrta fel a polcot – csak akkor, amikor a csapból ömlött a víz, a fű méteresre nőtt, a polc meg azóta sincs felfúrva.

Tovább olvassuk: veszekedés. Ha meg akarunk egyezni, akkor nemcsak azt kell tudnunk, hogy mi mit akarunk, hanem azt is, hogy mit akar a társunk. Bármi lehet is a veszekedés kiváltó oka vagy témája, a férfi csak egyet akar – bebizonyítani a saját igazát. Még akkor is, ha nincs igaza. Ha el akarjunk érni a célunkat, a legegyszerűbb módszert kell választanunk, igazat kell adnunk a férjünknek. Mindig és minden körülmények között. Akkor is, ha a legnevetségesebb érveket hozza elő. – Teljes mértékben igazad van drágám, kedvesem, mókuskám, nyuszimuszim, de én úgy szeretném megvenni azt az új szőnyeget…úgy szeretnék elmenni a barátaink bulijába…úgy szeretném látni a horvát tengerpartot…stb.

Az „igazad van” kezdetű mondat olyan, mint az altatólövedék – alfahullámzásba hozza a férfiagyat. Egyre nehezebb lesz számára az érvelés, de annyi energiája azért marad, hogy mindenféle feltételeket szabjon. Vállaljuk a következményeket, aztán a beleegyezésével tegyük azt, amit eredetileg is akartunk – írja férfikollégánk.

A barátnők is próbálkoztak: amint kimondtuk a varázsszót (igazad van…), a férjünk kijelentette, nalátod, nem kell új szőnyeg, buli, horvát tengerpart, azzal a heverőre vetette magát, és bekapcsolta a tévét.

El akarjuk csábítani a férfit, s nem tudjuk, miként fogjunk hozzá? Azt mondja a cikk férfiírója: -- Ezt nem hiszem el, de azért elárulom, hogy a férfi nagyon szereti, ha a nő megdicséri. Azt gondolja ugyanis, hogy a nő ezzel azt jelzi: szeretne lefeküdni vele. Még akkor is, ha a nő egész nyíltan kijelenti: -- Jaj, de szép karórád, autód, motorod, számítógéped van, de én veled sohasem fogok lefeküdni. A férfi tehát megköszöni a bókot, és azt gondolja: -- Anyám, ez le akar feküdni velem! Mert ilyen beállítottságú, állítja férfikollégánk. Minden témáról, amiről a nővel beszél -- a valutamozgásoktól kezdve a globalizációs problémákon át egészen a szakmai kérdésekig -- csak az jut eszébe, vajon ágyba tudná-e csalni a nőt. És többnyire úgy ítéli meg, hogy igen. Tehát egyszerű: meg akarjuk kapni a férfi? Dicsérjük meg!

A barátnők társulata ezt a problémakört alapos vizsgálatnak veti alá, ami folyamatban van. Az eredményről később tájékoztatjuk kedves olvasóinkat.

A nők tehát meg akarják érteni a férfiakat, mert úgy gondolják, a boldogságuk függ ettől. A férfiak pedig azt hiszik, hogy értik a nőket, a nők is értik a férfiakat, és nem izgatja őket túlságosan ez a téma. Ők úgy tartják, a világ izgalmas, tele van érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal. Most, hogy mi már megkerestük a kérdésekre a választ, ideje, hogy ne csak a női folyóiratok szóljanak arról, hogyan kell bánni a férfiakkal, hanem a sportújságok és a számítógépes magazinok is foglalkozzanak azzal, hogyan bánjanak a férfiak a nőkkel! (A női lapokban pedig végre más, „az életről, világról szóló” témák is terítékre kerülhetnek.)

Aztán majd cserélünk, és kiolvassuk, mit gondol az egyik nem a másikról – ez lesz a legegyszerűbb módja egymás megismerésének(?).