Női balfogás, reglap a neved!

Robert H.Raven  2009.5.13. 8:04

Ha már az internetes társkeresésnél tartottam a múlt héten, hadd folytassam is azzal!

Nyilván mindenki számára ismerős, hogy ha regisztrálja magát valamilyen társkereső oldalra, akkor el kell készíteni a bemutatkozó lapját. Ez a lap lehet ötletes és lehet szörnyű is.

Nők általában a következő hibákat követik el:

Bemutatkozásként egy verset idéznek. A legtöbb férfi verseskötetet csak ajándékba kap, tehát nem fogja boncolgatni, hogy az idézetben lévő metaforák hogyan értelmezendők. Továbbá, nincs olyan vers, aminek az lenne az üzenete, hogy „egy gonosz, önző hárpia vagyok”, de a kapcsolatok a való világban köttetnek, így az idézetek nem is igazán informatívak. A verses bemutatkozás nem csak szánalmas fantáziátlanságra utal, hanem még azt is sejteti, hogy az illető vagy nem veszi komolyan a társkeresést, vagy nincs birtokában olyan agyi, nyelvi képességeknek, hogy pár értelmes mondatot megfogalmazzon önmagáról. Ha pedig nem tévedek, akkor önmagunk bemutatása, a leíró fogalmazás készítése általános iskola 3-4. osztályos tananyag. Emellett még az is probléma, hogy leggyakrabban olyan versek kerülnek kiválasztásra, amelyeket az igénytelenebb emlékkönyvekbe szoktak írni süldő lányok süldő lányoknak.

A másik gondom az életkorral van. Itt a kérdés többrétű. Az első dolog az életkor közlése.

Tehát, lányok, asszonyok, nők és hölgyek:

Hiába kenik magukra a világ összes sminkjét, kenceficéjét, mi akkor is látjuk, hogy nem huszonnyolc, hanem negyvenkét évesnek tetszik lenni. Bár a férfiak figyelmetlenek, de akkor is észrevesszük, hogy a nyak, a kéz már nem egy huszonéves lány feszességét hordozza. A petyhüdt felkar, az eres kéz, a szeplős, megereszkedett nyaktáj el fog árulni mindent. Valamint, hiába gondolja valaki magát fiatalosnak, mert a „fiatalos” és a „fiatal” nem ugyanaz, mint ahogy a „majdnem elérni a vonatot” azt jelenti, hogy „lekésni a vonatot” és bamba, csalódott arccal ott toporogni az állomáson. Tudom, hogy a fiatalság nem érdem, hanem egy állapot, éppen ezért nem lehet érdemként feltüntetni az egykor volt állapotot. Léteznek olyan pasik, akik társul egy idősebb nőt választanak, de ők a kivételek. Statisztikailag a férfiak száz százaléka a tőle fiatalabb nőket keresi, tehát, ha nem muszáj, akkor nem kéne senkinek megalázni a magát azzal, hogy hozzá képest kisfiúkra utazik.

A másik aspektusa a dolognak az öltözködés. Nincs annál sajnálatra méltóbb, mint amikor egy 30-as nő úgy öltözködik, mint a 14-16 éves. Nem más ez, mint a nők önámítása, gondolván, hogy „Óóóh, rajtam még ez is jól áll.”

Nos, nem áll jól.
A legjobb eset, amikor viccesnek hat.
A legrosszabbat pedig hadd ne említsem!

Ellenpéldaként elég, ha csak azokra a szépségversenyekre gondolunk, ahol 13-16 éves csajok méretik meg magukat. Európában ez nem nagyon divat, sokkal inkább az Egyesült Államokban, de mint minden, ez is begyűrűzik. Szóval, ezeken a versenyeken a 15 éves lányok ki vannak sminkelve, magas, tűsarkú cipőkben botladoznak, és azt gondolják, hogy nagyon szexik.

Pedig nem azok, és rossz rájuk nézni! Szinte nem tudjuk, hogy szánjuk-e őket, vagy nevessünk rajtuk.

Önmagában a test nem szexi, hanem a testben élő ember miatt lesz valaki szexi. Ha egy 30-35 éves nő 16 évesnek öltözik, attól nem lesz fiatalabb, tehát könnyebb, olcsóbb volna, ha kiírná magára, hogy „Nem tudok számolni, és nem nézek tükörbe!”. Mindent egybevetve nincs annál röhejesebb, mint amikor egy kis csitri próbál nőként viselkedni, vagy ha egy nő próbál csitrinek tűnni. Az első esetre mentség lehet a fiatalság, a másodikra már nincs mentség.

Utolsó morgolódásként kerüljenek terítékre az előnytelen külsejű lányok! Igenis vannak ilyen lányok. Vannak olyan lányok, akik mindenféle skála és értékelés szerint sem a külsejükkel hódítanak. Ez még nem baj!

Az előnytelen külsejű lányok még hódíthatnak a kedvességükkel, vidámságukkal, érzékenységükkel. Gondoljunk csak a túlsúlyos, de önmagukat elfogadni tudó, életvidám, vicces lányokra! Nemrég ismertem meg egy ilyen olasz lányt, és Istenemre mondom, nagyon szépnek láttam!

A gond ott keletkezik, amikor az ilyen lányok nem kedvesek, nem viccesek, nem vidámak, és általában önmagukat sem ismerik. Belőlük lesznek a gyerekgyűlölő tanító nénik, a pikírt postáskisasszonyok, a harcos feministák. Ezek a lányok általában a maguk kis megteremtett álomvilágában élnek. Sokszor ezért láttuk őket a Megasztár válogatóján is. Ezekhez a lányokhoz a csúnya, lúzer pasik illenek. A pattanásosak, a napot sosem látott számítógép geek-ek, a félrefésült hajú „anyucikedvencek”, a Škoda és Opel tuningolók, vagy a negyvenkilós biztonsági őrök.
Az ilyen lányok ne akarjanak átlagos pasit maguknak, mert azokat elviszik az átlagos nők, és végképp ne akarjanak jóképű pasikat maguknak, mert azok a bombanők tulajdonát képezik.

Pusztán ezen lányok érdekében írom, hogy az nem segít, ha mesterségesen felpumpálják az öntudatukat a bombanők szintjére. De még az is baj, ha csak az átlagos nők szintjéig jutnak, mert még ekkor is óriási mennyiségű megaláztatást kell elszenvedniük. Tehát ők ne tegyék fel az aktuális George Clooney fényképét a reglapra, azzal az aláírással, hogy „Ha hasonlítasz rá, akkor jelentkezz!”

Inkább nézzenek a tükörbe és keressenek pasit 12 és 87 év, 110 és 240 cm-, 34 és 170 kg között.

Ha jön egy, akkor azt fogják meg, és ne eresszék el!

Hozzászólások

@

Küldés