Vajon mi kell a nőknek?

Angyal Sándor  2010.11.8. 8:31

Játék tényekkel és gondolatokkal elméletekről, melyek talán igazak, talán nem…

Jelentem alássan, megfejtettem a világegyetem minden kétséget kizáróan legnagyobb titkát. Tökéletesen határozottan mondhatom (írhatom), hogy rájöttem, mi kell a nőknek?! Hogy vajon mi? Hát halványlila fogalmuk sincs róla! Ez az igazság. Hogy sajnálatos, vagy éppen egzotikus, illetve dühítő ez az igazság, azt mindenki döntse el saját maga.

Mert nézzünk meg néhány szituációt, ami erre engedett következtetni!

Aki párkapcsolatban él (legyen az házasság, illetőleg az együttélés bármilyen formája) gyakorta hallhatja az alábbi kérdést: „Drágám, mit vegyek fel?” Ha a férfi azt válaszolja, „Nekem mindegy”, akkor a reakció az, hogy ő egy döntésképtelen, gyenge jellem, aki még egy ilyen egyszerű kérdésre sem tud válaszolni, nem csoda, hogy azt sem tudja, mit akar elérni az életben. Ha azt feleljük, teszem azt: „Vedd fel a kék ruhádat”, akkor pedig az van, miért mondjuk meg, hogy éppen azt vegye magára. Miért nem jó a piros?

Ha nagyon figyelmesek vagyunk egy nővel, azt hiszi rólunk, hogy valamit elkövettünk, amit helyre akarunk hozni. Összetörtük a kocsit, megcsaltuk őt a titkárnőnkkel, esetleg a legjobb barátnőjével bújtunk ágyba, elütöttük a kedvenc macskáját, elvesztettük, vagy elcseréltük a gyereket, bármi. Mindenben a rosszat látja, vagy azt keresi folyamatosan. Ha hosszú ideig nem veszünk neki virágot, csokit vagy új kocsit, akkor meg az jön, hogy nem foglalkozunk vele, és már biztosan nem is szeretjük. Jön a szócséplés az elhidegültségről és a rossz kapcsolatról. Ki érti ezt?!

Ha sokat akar szeretkezni egy pasi, akkor elkönyvelik szexmániásnak, neadjisten ráfogják, hogy csak a nő teste kell neki, s hogy perverz! Viszont, ha a férfi kevesebb szexualitásra vágyik, akkor a fejéhez vágják „Már nem szeretsz engem eléggé?!”

Vagy: megtörténik a szakítás a nagy szerelemmel, de rájövünk, hogy hibáztunk és visszacsinálnánk a dolgot. Megesik, szerintem mindenkivel és nem csak velünk, pasikkal, de a nőkkel is. A férfi ilyenkor elkezd nyomulni, ostromolja szíve (újra)választottját. Virág, csoki miegymás, ami ilyenkor csak kell. Ezt vagy díjazza a nő és rettentően imponál neki a dolog, vagy nyomulósnak tart. Általában az első verzió lesz igaz. Majd, ha elérjük célunkat és a hölgy újra közel enged magához, akkor következik a legnagyobb próbatétel. Megtartani őt! Mert eltelt, mondjuk egy hónap, virággal, romantikus (erotikus) üzenetekkel, csokoládéval, randevúkkal tűzdelve. A drága pedig kissé hozzászokott ehhez. Tetszett neki a szituáció és ezt akarja továbbra is, de ezt, ugye, nem lehet örökké játszani. Ekkor újra veszekedések sora következik és a vége nagyrészt mindig ugyanaz. Vagy pedig közel enged magához, már ott tartunk, hogy újra összejövünk, de ekkor jön a MONDAT, amit egy pasi sem szívesen hall: „Nem is tudom, hogy mit akarok!” Ettől meg lehet őrülni!

Valaki érti ezt? Szerintem a nők maguk sem. Szóval adott ezer meg ezer szituáció, amire lehetne alapozni, de azt hiszem, hogy kár most mindet felsorolni. Úgyhogy hölgyeim, gondolkozzanak csak el! Mit is akarnak önök igazán?

Hozzászólások

@

Küldés