Borbarátnők és sommelier-lányok

Kottra Éva 2011.4.18. 4:51

Még néhány évvel ezelőtt is, egy nőnek borról beszélni véteknek, de legalábbis illetlenségnek számított.

Ettől jóval keményebb sors várt a római korban élő feleségekre; őket (ilyen esetben) férjeik minden joggal a „túlvilágra” juttathatták...

Az emancipáció természetesen nem kerülhette el az italok legnemesebb világát – a borszakértést sem. Erről tanúskodnak a sommelier-tanfolyamok, melyeken egyre több nő foglal helyet. Az eddig apáról-fiúra szálló pincészetek egyre gyakrabban apáról-leányra szállnak, ahol a borbarátnők legalább olyan tudatosan, hozzáértéssel és passzióval végzik munkájukat, mint férfi kollégáik. A luxuséttermekben is egyre gyakrabban ajánlanak értékesnél-értékesebb szőlőkivonatokat a szőke és barna, hosszú hajú szépségek – főleg a férfiak örömére. A nemrég zajló veronai bor-világkiállításon, a Vinitalyn, a pultok mögött majdnem csak hölgyek gondoskodtak a vendégek kóstoltatásáról. Ugyanakkor meglepően sok szoknyát viselő kíváncsiskodóval és borászati újságírónővel, borüzletet vezető hölggyel és sommelier kolléganővel futottam össze. Ma már a boros dolgokban is komolyan felvettük a harcot az erősebb nemmel!

Sommelier létemre, bevallom, eddig én is inkább a férfi kollégára bíztam magam, mivel azt gondoltam, ő biztosan több bort kóstolhatott, de mostanában kezd megváltozni a véleményem. Választ keresve a miértjeimre rájöttem, hogy itt sem a mennyiség számít. Mi nők, amikor választásra kerül a sor, jóval válogatósabbak, kényesebbek, finnyásabbak vagyunk, s csak a legjobb dolgokkal szeretnénk körülvenni magunkat – mindig odafigyelünk a részletekre is. Az illatokhoz kapcsolódó memóriánk például villámgyorsan működik. Minden egyes kehelyben találunk olyan illatot, mely a nagymama konyhájából sosem hiányzott, s főzés közben is sok illatot megjegyzünk. A fűszerek, virágok, gyümölcsök, a frissen vágott fű, de még a hajnal nedves illata is mélyen belénk ivódik, és éppen ezekre a láthatatlan „kellékekre”, vagy segédeszközökre van a legnagyobb szüksége egy jó borpincérnek, hogy a megfelelő ételhez a legmegfelelőbb bort társíthassa. A legnemesebb pincéből származó bort is könnyen kellemetlenné lehet tenni, ha nem megfelelőképpen kombináljuk az étellel. Ezért a sommelier első és fő feladata az illatok és az ízek osztályozására irányul, melyben a nőknek elsőbbségük van.

Sokszor megesik, hogy a bort tucatnyi jelzővel illetjük. Ezt a szórakoztató keresgélést a kifutókon szárnyaló legmagasabb rangú divatbemutatóhoz hasonlíthatjuk, ahol a divattervező szárnyaló fantáziája képtelen ruhakölteményekben testesül meg, melyet nem azért léptetett színre, hogy azt valaki magára is öltse.... Egy baráti vacsora alkalmával az orrunk előtt megforgatott kehelyben bőven elég, ha három-négy illatot felismerünk. Ez lehet valamely virág vagy gyümölcs illata, sőt fűszeré, de még akár friss szalmakazalé is.

A fehérborban akác-, bodza-, kamillavirág- és alma-, ananász-, az érettebb fajtákban banán illatot is felfedezhetünk. A vörösborra inkább a rózsa illata a jellemző, de cseresznye-, málna-, áfonya-, sőt bors- és szegfűszegillat is megtalálható benne. Az édes tokaji borokhoz hasonló nektárokból sosem hiányozhat a mézillat, s a vanília, az érett sárga- és őszibarack-, mandula- és marcipán-, csokoládé-, valamint az egzotikus gyümölcs illatkompozíciói egyszerűen elmaradhatatlanok! A száraz pezsgőben, elsősorban, ha klasszikus – Champenoise – metódussal van feldolgozva, a friss kenyér ropogós héját mindenki könnyen felismerheti: mi nők mindenki előtt!

Éppen ezért, biztos vagyok benne, hogy sok női sommelier pontosabb összhangot, sőt harmóniát tud létrehozni az étel és ital között, még akkor is, ha kevesebb bort fogyasztott.

Eva Kottrova

A szerző felvételei