Forum Hungaricum

Robert H.Raven  2010.1.18. 6:48

Amikor az ókori Rómában született egy gyerek, akkor a rómaiak mindig a gyermek érdekeit tartották szem előtt…

…ezért megalkottak egy fogalmat, ami aztán egyfajta jogintézménnyé is alakult. Ez volt a „presumptio”, vagyis a „vélelem”.

A jó római polgárok vélelmezték, hogy az apa nem lehet más, mint a törvényes férj. A gond akkor keletkezett, ha a törvényes férj már három éve Júdeában, vagy Hispaniában erősítette a légiókat az épp aktuális hadjáratban, de a gyerek (ki tudja, hogyan) mégiscsak megszületett Róma városában. Bizony, előfordult ilyen már kétezer évvel ezelőtt is, és ilyen esetben igen kétséges volt, hogy a törvényes férjnek bármi köze is lehetett az újszülötthöz! Gyorsan odaadták a férj nevét a gyereknek, hogy név és család nélkül ne maradjon, de azonnal elkezdték vizsgálni, hogy ki is lehet valójában a gyermek apja. Hogy ez, és a hasonló esetek, jogilag is le legyenek rendezve, megalkották a „megdönthető vélelem” fogalmát. Az apaság mind a mai napig egy megdönthető vélelem. Csakúgy, mint az ártatlanság vélelme – és kifordítva a dolgot: a bűnösség vélelme is.

És ez a gondolat el is juttat engem a fórumozás témájához.

A hónap témájának kiválasztása, a fórumozás kultúrája, nem véletlen. Ezen az oldalon találkoztam először, és azóta is kizárólag, a „fórumbetyár” szóval, ami egy találóan jó kifejezés, de mint olyan, szerintem nem létezik.

Nekem úgy tűnik, hogy némely esetben egy-egy kritikus hangvételű hozzászólás „bűnössége” és rosszindulata megdönthetetlen vélelemként van elkönyvelve a szerző részéről. Mintha, akik ezt a vélelmet megdöntendő hozzászólnának, mindnyájan egy gonosz összeesküvés részei lennének. Mintha kétség nem férne ahhoz, hogy a fórumozó csak bántani akar. Kétségkívül van ilyen, de végülis: hát nem mindegy??

Az olvasó véleménye lehet szerintünk helytelen, kedvezőtlen, rossz, még akár rosszindulatú is, vele tényszerűen vitatkozhatunk, de olyat, hogy lám, lám mennyire nem ért a dolgokhoz, nem írhatunk. Ugyanis az olvasónak nem feladata érteni a dolgokhoz. Az ő feladata olvasni, és ha úgy tetszik neki, akkor a véleményét leírni. A személyes tapasztalatom az, hogy a hozzászólók fele a véremből szeretne inni, a másik fele pedig szentté szeretne avatni. Nem fegyverkezem az első csoport elpusztítására, és nem látok fénylő glóriát a fejem körül a másik csoport miatt. A negatív véleményekből igyekszem leszűrni a tanulságot, a pozitívak jól esnek, és szereznek pár jó másodpercet.

Valaki nemrég azt írta ezen az oldalon, hogy kioktató voltam. Bevallom, nem szomjaztam viszontválaszra, és aznap este olyan jól aludtam, mint nagyon ritkán. Viszont elgondolkodtam, hogy lehet, hogy szándékom ellenére kioktatónak tűnhettem. Legközelebb megválogatom a szavakat, hacsak nem kioktató akarok lenni. Ennyi nyomot hagyott bennem, ami pont elég.

Egy internetes oldal, ha engedi a cikkeihez való hozzászólást, akkor nem minősítheti a hozzászólásokat. A fórum kultúrájáért lehet harcolni, de előírni, meghatározni, hogy mi az értékes és értéktelen hozzászólás, felesleges. Ha valaki az interneten publikál, azt azért teszi, mert valamit el akar mondani, meg akar jelenni a népek előtt és kifejteni gondolatait. Ehhez nem bátorság kell, hanem egy adag exhibicionizmus. Van, aki bugyiban, melltartóban, illetve kisgatyában fényképezteti magát, és van, aki publikál. Ha valaki gatyában a lencse elé áll, az legyen felkészülve arra, hogy lesznek olyanok, akik ismerőseiket fogják rémisztgetni a képpel! Ha valaki publikál, az legyen felkészülve arra, hogy a gondolataival, a stílusával vitatkozni fognak, vagy csak szimplán kritizálni fogják.

A fórumozó személyét firtatni, kutatni, hogy valóban ő van-e a neve mögött, felesleges. Az internet lényege, hogy mindenki választhat magának bármilyen személyiséget, nevet. Akárki is ír, ő az oldal nagybetűs Olvasója, és ha meglátogatja az oldalt, és elolvassa az írást, akkor az írónak már nyert ügye van, érdemes volt írnia. A fórumozó véleménye az ő saját véleménye, mi, akik publikálunk, pedig nem közmegelégedésre élünk, és nem is azért írunk. Aki olyat szeretne írni, ami mindenkinek tetszik, az készüljön fel a kudarcok sorozatára, vagy halálosan unalmas, közhelyes dolgokat fog kiadni a kezéből.

Ha csak a kedvező kritikákat fogadjuk el, akkor úgy járunk, mint A császár új ruhája mese főszereplője. Ha mindenkinek a tetszését akarjuk, akkor elveszítjük egyéniségünket, szabadságunkat, gondolati tőkénket, és az átlagosság rabszolgáivá válunk.

Ez pedig már rómaiak szerint is a teljes egyéni megsemmisülést jelentette: Capitis Deminutio Maxima!

Hozzászólások

@

Küldés