Mit (nem) tanult a nagyi az iskolában

Jády Mónika 2009.11.12. 7:19

Unokaöcsém, Balázs augusztus utolsó napján lett hatéves. Kiskora óta gyűjtöm a mondásait. Íme, a legújabbak:

Orvosost játszunk. Egy eddig még nem hallott kérdéssel fordul felém:
– Ön rossz beteg vagy jó beteg?
Kérdezem tőle, mire gondol.
– Hát, hogy nagyon beteg vagy-e vagy csak kicsit…

*

Telefonos interjúra készülök. A megbeszélt időpontban Balázs is épp nálunk van.
– Itt maradhatok veled, amíg beszélsz a nénivel? – kérdi. – Csöndben leszek, mint a fene – teszi hozzá halkan, mielőtt még válaszolni tudnék.

Anyu rendszeresen készít otthon kefirt. A kefirgombákra nap mint nap friss tejet kell önteni, egy idő után pedig szünet következik. (Balázsnak anyu így mondja: eltesszük a gombát pihenni.) Balázs épp ott volt a nagyszülőknél, amikor anyu elővette a gombákat, és mondta, hogy újra lehet kefirt készíteni. „Hurrá, megint lesz kefir! Felébresztettük a gombákat!” – újságolta a szüleinek, amikor mentek érte.

*

Egyik este meséli nekem, mi történt az óvodában. Hajót építettek székekből, aztán ő elbújt az egyik lánnyal, mert a többi fiú verekedni kezdett.
– Dávid jól megverte Petit, ő meg aztán úgy bőgött, mint a masina – mondja.

*

Hétvégén a nagyszülőknél: a nagyi kérdezi a nagypapától, hogyan is kell telefonálni az ő új mobiljával. (A papának volt még szabad perce, és ajánlotta a mamának, hogy arról telefonáljon.) Balázs, akivel épp a konyhában játszom, a fejét csóválja:
– Nem tudom, hogy lehet az, hogy a mama nem tud telefonálni a mobillal. Hát ők azt nem tanulták az iskolában, vagy az oviban?!