Lista

Puha Andrea 2010.8.16. 9:01

Mindenkinek van egy listája. Egy lista arról, hogy mit szeretne.

Ábécé sorrendben, fontossági sorrendben, vagy ahogyan éppen eszébe jut valami. Ezek között a bejegyzések között olyanok vannak, mint például:
- egy új BMW
- eljutni Bora-Borára,
- csókolózni XY-nal,
- illetve elveszíteni a szüzességemet az ikszedik születésnapomig (merthogy, ilyet is szoktak kívánni....)

Nekem három listám van.

Az egyiken az életem fontosabb céljai vannak.
Befejezni a főiskolát, égbe dobni a sapkámat a diplomaosztón.
Karrier, majd munka, amit szeretek.
Sokat publikálni, közben kitanulni még egy szakmát.
Égető, szenvedélyes, boldog szerelem.
Olyasvalaki mellett élni, akivel önmagam lehetek.
Család, kislányok, kisfiúk.
Saját könyv. Egy igényes könyv, amit szeretni fognak az emberek.
Valami olyasmit alkotni, ami igazán én vagyok.
Megtalálni önmagam.

A másikon apró-cseprő, de számomra fontos, varázslatos dolgok vannak felsorakoztatva.
Egy nap a pesti vidámparkban, mikor a hinták fényei az arcomon cikáznak, boldogan sikítozom és kacarászok.
Egy este a citadellán. Állni ott, és emlékezni, mi volt ugyanott öt éve.
Végigsétálni egy hídon. Néha megállni, rákönyökölni a korlátra, nézni a naplementét, miközben a szél fújja a hajam.
Heverni egy szép virágos mezőn. Állni a levendulamező közepén. Elcsodálkozni azon, hogy milyen illatos, és milyen kékesen lila. Vagy lilásan kék?
Ölelést. Érezni, hogy szeretnek.
Meglepetést okozni. Éreztetni, hogy szeretek. Látni a könnyeket, az örömöt a másik szemében. Miattam.

Ezek a vágyak nem törlődnek. Örökké és folyamatosan akarom őket.

A harmadik listám egyedülálló. Talán senkinek nincsenek ilyen kívánságai. Vagy csak keveseknek.
Szeretném átélni, milyen az, ha telefonálnak.
Úgy megérteni valakit, hogy nem látom a száját.
Énekelnék, karaokéznék. Akár rosszul is, de tudnám, hogy miért rossz.
Sötétben suttognék kósza szavakat.
Magaménak tudnék egy zeneszámot, amit ha meghallok, eszembe jut, mit csináltam akkor, amikor az szólt.

A zene számomra hangok egyvelege. Nincs eleje. Nincs vége. Nem érzem, hogy új dal kezdődik, nem veszem észre, ha vége szakad. Egy ritmus. Soha véget nem érő dallam, szöveg nélkül. Az emberek tánca árulkodik csak néha, hogy vált a DJ, hogy más zene szól valahol. Ha mozgást váltanak, ha csalódottan fintorognak, ha megállnak. Vagy ha ujjonganak. Igen, nekik van kedvenc számuk...

Kevés dalra ismerek rá. Néhány van, amit hallgatok, sokszor, egymás után. De azt vagy nem játsszák, vagy nem történik olyankor semmi.

Egyszer folyamatos zenében ültem. Lógattam a lábam, rágtam a szívószálam az ásványvizes üvegből, utána táncoltam, ahogyan a többiek.

Aztán találkoztam valakivel. Belezuhantam a karjaiba, és nem akartam onnan kimászni. Elsüllyedtem a szemében, és eltévedtem benne. Puha volt a szája és finom. Kóstolgattam. Kóstolgatott. Lebegtem. Lebegtünk. Csókolóztunk.

És akkor a ritmusegyveleg megszűnt. Valami elkezdődött. Ismertem a számot. Rendszer volt benne. Tudtam a címét, tudtam, ki énekli, s hogy miről szól. Hirtelen elfelejtettem, hogyan kell csókolózni. Aztán nevetni kezdtem az édes csók ízével az ajkamon.
Már tudtam, milyen érzés, ha egy zeneszám felidéz bennem valamit.

,,…People..stop fighting, angels are crying…
We can be better, love is the answer…”

Hozzászólások

Zita, 18. 08. 2010 13:49:49

Andi, ez nagyon szep!!! Zita

Pandi, 18. 08. 2010 18:57:52 Re:

Köszi:) Örülök, hogy tetszett.:)

Madarász Ildikó, 19. 08. 2010 10:50:38 :)

Szióka! Mindig, minden írásodat elolvasom. Csak nagyon ritkán írok kommentet, mert bizonytalan vagyok abban, hogy szabad-e bárkinek a gondolatainak lenyomatát értékelnem, vagy bármit is hozzátennem. Azt meg túl sablonosnak találom, hogy hú, de tetszett, és hogy szupi. De....tudnod kell, hogy mindig elidőzöm nálad, ízlelgetem a színeidet, a hangulataidat, ami néha rám is rámragad kicsit. Szerintem sokat vannak így ezzel az érzéssel. Látatni magunkat a magunk valójában, lemeztelenedni ezer ember előtt, pőrén állni és csak hagyni, hogy lássák a valónkat....csak nagyon kevés ember ilyen bátor. Te is hozzájuk tartozol...!!!! Szerettel: Madarász Ildikó

banánnő, 20. 08. 2010 14:44:23

erről a dalról most már mindig te fogsz eszembe jutni! :)

Pandi:), 20. 08. 2010 17:09:00 Re:

:))) Örülök neki:)) Még olyan sem volt:)))

Pandi, 20. 08. 2010 18:59:41

Kedves Ildikó!:) Örülök, hogy annak ellenére, hogy nem szokásod kommentet írni, az én cikkemhez mégis írtál.:) Annak is örülök, hogy sikerül átadnom a hangulatot az írásaimban az olvasóknak, köztük Neked is.:) Nem hinném, hogy bátorság kérdése.:) Inkább csak érzés kell hozzá,hogy ki előtt érdemes lemeztelenedni.:) És, ha az olvasók többsége olyan, mint Te, akkor érdemes.:) Pőrén állni a megfelelő emberek előtt jó dolog. :) Köszönöm, hogy szebbé tetted a napom!:) Szeretettel: Andi:)

Huszár Ági, 16. 09. 2010 09:57:38 Tetszett :)

Szia Andi! Pont az ilyen cikkeid miatt érzem ezt, hogy önmagad vagy az írásaidban! Nekem nagyon tetszett, és szeretem olvasni az írásaidat. Egyszer én is összeírtam az apró-cseprő dolgokat felsoroló kívánságlistámat. Jó volt elábrándozni felette. Remélem, jól érzed magad BP-en, és kellemesen telnek a hétköznapok is! Ági

Pandi, 16. 09. 2010 15:44:11 Re: Tetszett :)

Szia Ági!:) Örülök, hogy tetszett, igyekszem is önmagam maradni az írásaimban.:) Én is ábrándozom felette mindig, és olyan jó, mikor kipipálok egyet.:) Ha jól sejtem, most Ti is kipipáltatok egy kívánságot a listátokról:)) Jó fészekbelakást!:)) Andi:)