Belső hang

Kabók Zita 2011.6.1. 4:04

Több ismerősömmel is megtörtént, hogy nem hallgattak arra a bizonyos belső hangra, hiába érezték: nem a helyes úton járnak.

Legtöbbször a félelmeik miatt nem tértek le a helytelen útról. Később aztán, sokszor csak több év után, belátták, hogy lépniük kellett volna, megkímélve saját magukat a fájdalmas pillanatoktól.

Két barátom is van, akiknek például a saját esküvőjükön jelentkezett a hatodik érzékük.

A nagy napon Nóri úgy érezte nem szabad férjhez mennie. Valami nem stimmelt: furcsán érezte magát, és egy hang azt súgta neki, hogy fújjon le mindent. Úgy érezte, tennie kell valamit, de nem tudta kihez forduljon. Végül az édesanyjának panaszolta el, hogy nem érzi helyesnek a döntését. Pedig boldog kapcsolatban élt, nem értette, honnan jött ez az érzés. Anyukája megnyugtatta, hogy ez csak az esküvő előtti pánik, mindenkivel megesik, és semmi oka sincs az izgalomra. Meg aztán, mi lenne a nagy vendégsereggel? Egy esküvőt nem lehet csak úgy törölni, mint egy külföldi utat. Nóra valahogyan megnyugodott és férjhez ment. Két év után elvált. Azóta is azt hajtogatja nekem, ahányszor csak találkozunk: ha hallgatott volna a belső hangra, akkor nem kellett volna ennyit szenvednie!

Másik barátom, Norbert is hasonló helyzetbe került. A barátnőjével már több éve együtt voltak, és mindenki elvárta tőlük, hogy összeházasodjanak. Az érzéseikről persze nem szóltak egymásnak, pedig valahol mélyen mindketten tudták, hogy nem a helyes úton járnak. De nem akarták megbántani egymást, így minden folytatódott a tervek (elsősorban szüleik tervei) szerint: házasság, majd a közös ház. Hamarosan azonban jelentkeztek a problémák is, és miután mindkettőjük belátta, hogy nem boldogok együtt, bevallották egymásnak, hogy már az esküvőjük napján érezték: inkább elválasztja őket egymástól valami, minthogy összekötné. Ugyanúgy, mint Nóriék, ők is megspórolhattak volna pár boldogtalan évet, valamint az esküvőre és közös házra költött pénzt.

Mariann több évig tartó kapcsolata alatt egyre arra törekedett, hogy elnyomja magában, amit a belső hangja jelzett neki. Nem hozzám való ez a fiú, tudom, de azért jól meg vagyunk – panaszkodott nekem. Akárhányszor összevesztek vagy szakítottak, mindig ezen siránkozott, mégis visszament Péterhez. Á, már minden tökéletes, bizonygatta aztán a legközelebbi találkozásunkkor. Végül a fiú szakított vele, mire ő teljesen kiborult, hogy hosszú éveket fecsérelt el egy semmit nem érő kapcsolatra. Aztán pár hónap elteltével rájött, hogy hibázott, és neki kellett volna szakítania még a kapcsolat elején, hiszen valahol a szíve mélyén ő mindig is tudta, hogy Péter nem az ő hercege.

A belső hang mindig segít bennünket. A belső hang mélyen lakozik bennünk, és sokszor érzések formájában jelentkezik. Ahhoz viszont, hogy észrevegyük, meghalljuk, figyelni kell önmagunkra. Az is lehet, hogy ötlet formájában jelentkezik, vagy késztetést érzünk, hogy hívjuk fel a barátunkat. Sokan nem is hisznek abban, hogy létezik és működik, viszont ha visszanéznek a döntéseikre, beláthatják, hogy hibát követtek el, mikor nem hallgattak a vezető hangra.

Pedig, ha lecsendesedünk és békében vagyunk önmagunkkal, biztosan észrevesszük ezt a különös tanácsadónkat.